(Fél)úton önmagunk felé – a kolozsvári tiniregény

Czire Hanga Debóra Félutasok című ifjúsági regénye a szerző életkora miatt vethet fel értelmezési gondokat. Ha az olvasó „komoly” felnőtt, szinte magától értetődik, hogy a mindössze 15 éves szerző (azt már le se kell írni, hogy első) könyvével kapcsolatban mélyreható, és a későbbiekre nézve építő kritikákat fogalmazzon meg. Szinte előttünk van a kép: olvasás közben meg-megigazítja a szemüveget az orrán – amolyan tanárnénisen.

Félutasok

Aztán itt van a lelkendezős-beájulós értelmező típusa, aki odáig van meg vissza, hogy te jó ég, itt van egy 15 éves tini, aki odáig merészkedik, hogy regényt írjon – még csak nem is valami karcsú verses- vagy novellakötetet. És még mondják, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, megijednek az erőfeszítéstől – és tessék, itt az ellenpélda, rebegi párás tekintettel.

És van még egy harmadik is – mondjuk ő a lelkendezős-beájulós típushoz van közel –, aki a regényt olvasva mindent elhisz, ami ott le van írva, hiszen ugyan ki ismerhetné jobban a tinik világát, ha nem egy tizenéves. Végre egy igazi tiniregény, amikor nem egy felnőtt ereszkedik le a kamaszok szintjére, és próbálja beleélni magát a világukba, hanem egy a tinik korát és mindennapjait élő ír róluk, és közvetve magáról. Szerző és könyv tökéletes egymásra találása: telitalálat.

Jómagam úgy döntöttem, egyik végletet sem fogom követni – habár az első igencsak csábító lenne – de mégsem. Úgy döntöttem, az a legcélravezetőbb és a megértés szempontjából legkorrektebb, ha hagyom a regényt a maga szabályai szerint működni, hatni, és legfeljebb működésmódját és hatását konstatálom. Lássuk, irodalom-e vagy sem. A (szép)irodalmiság legfőbb ismérve ugyanis, hogy hat rám, elindít bennem valamit, több leszek tőle. A többi meddő okoskodás.

Vegyük sorra tehát az olvasói élményeket. Az amúgy vékonyka cselekmény – egy színpadi előadásban átélni olyan élményeket, amelyekre a főhősnő Viki a valóságban vágyakozik – tényleg telitalálat. Persze, mire is vágyhatna egy ilyen korú lány, ha nem rózsaszín, de azért haveri, együttbulizós, -filmezős szerelemre – igen, ez már ismerős. De a szerelem mellett legalább olyan erős, ha nem erősebb az örök barátság szála, annak hepéi és hupái, örömei és fájdalmai. Na igen, bólogathatunk, tipikus kamaszproblémák. Igen ám, de ahogyan és amilyen hangon meg van írva, ki van párnázva, alá van dúcolva ez a cselekmény, az igazán figyelemreméltó. Ahogy az elindított hangnemet következetesen, a regény végéig kitartja. Ha a könyvet találomra felütjük az első, a századik, majd a háromszázadik oldalon, ugyanaz a hang, ugyanaz a lány beszél. Nincsenek stílustörések, döccenések, kiforratlanságok. Annak a Vikinek a hangját halljuk, aki a regény végére jó ismerősünkké, barátunkká vált, mert megismertük a belső világát, örömeit, vágyait és rémálmait.

Félutasok1Na de a kritikus én is résen van olvasáskor – ha már nem vagyunk feltétlenül a lelkendezős fajtából. Mert azért veszélyek is leselkednek jócskán egy tiniként írt tiniregényre. Először is a lelkizős lányregény veszélye, amikor az önnön mélységeitől megittasulva meg akarja mutatni, hogy mennyire otthon van az érzelmek világában, olyan érzelmi húrokat pendíthet meg az olvasóban, amiket eddig senki. Erre csábít az egyes szám első személyű, vallomásos narrátori hang is. A Félutasok elkerüli ezt a csapdát. Kamaszfőhőse teljesen átlagos fiatal, legfeljebb szolid és jólnevelt, aki unja az iskolai órákat – tegyük hozzá: a regénybeli iskola is inkább a kapcsolatok, barátságok megélésének terepe –, szabadidejében csetel, sorozatokat néz, miközben nassol, és persze bulizni jár. A mai átlagos kamasz életét éli. Habár az érzelmi élet az elsődleges számára, a kapcsolatok intenzív megélése, de a narrátori hang az érzelmek festésében is visszafogott. Viki képes az önmagával szembeni távolságtartásra, akár öniróniára.

Megjegyzései, habár nem mentesek a (kamaszos) bölcselkedéstől, pontosak, még a legapróbb helyzeteket is minősíti. Például a családi bevásárlás kapcsán: „nemsokára belevetettük magunkat a bevásárlóközpontok hamis biztonságot árasztó varázsába.” Igaz, néhol a helyzetekből levont általános érvényű bölcsességek kilógnak a (könyv) sor(ai)ból, mintha a történetbeli helyzet nem volna elég, valami érettséget fitogtató általánossággal kellene megspékelni. Mint az első tábori napon az ismerkedős játék kapcsán: „Mindenkiben rejlik itt valami, ami számunkra még ismeretlen, amitől egy kicsit másak leszünk, akaratlanul is formálódunk, és bizonyára mi is hozzáadunk majd valamit az ő életükhöz. Mindenkitől tanulhatunk valamit, pontosabban mindenkivel tanulunk valamit magunkról, mert mindig az interakcióban válunk valamilyenné, gyakran magunkat is meglepve.” És ha már az apró hibáknál tartunk (na jó, most feltettük a tanárnénis szemüveget) a tizenéves korra való reflektálás is szükségtelen: hogy az iskolába menet a barátnőjével tipikus tinilányos dolgokról fecsegnek, vagy a barátnője azért csinál néha hülyeségeket, mert ez a tinikorral jár. Felesleges, mert a regényből mindez nagyszerűen kiderül. Apropó tinikor, az is irigylésre méltó, milyen ideális szülei vannak Vikinek, szeretetteljesen állnak mellette, biztatják, mindig jelen vannak, de hagyják magánéletet élni az ahhoz tartozó kisiklásokkal. (Az anya még a nassolást sem korlátozza.) Azt hiszem, mindenki ilyen szülőket kíván magának, még akkor is, ha az apa külföldön dolgozik, ritkán jár haza, ámde amikor kell, teszem azt Viki fellépésére hazajön.

Sok mindenért öröm volt ezt a könyvet olvasni. Czire Hanga Debóra fiatal kora ellenére mintha a regényírás szakmai fortélyaival, műhelytitkaival is tisztában lenne. Tudja például a cselekményt hogyan kell görgetni előre, ismeri az apróbb kitérések jelentőségét, tudja, hogyan kell mindig meglepni az olvasót, egyéníteni egy-egy karaktert. A párbeszédek életszerűek, finom érzelmi rezdülésre fogékonyak. Üdítőek a karakterek, a szleng, a mai „tininyelv” szolid átvétele. Egyszóval a könyv meglehetősen sikergyanús. Csak így tovább, Debóra!

pdfhez kep

 

 

 

Olvass bele: Félutasok

 


Czire Hanga Debóra Félutasok, Exit Kiadó, Kolozsvár, 2018


Tudósítás a 2018. júniusi kolozsvári könyvbemutatóról.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s