A nagy zászlórablás története

(Bogáti Péter: Az ágasvári csata)

Reklámok

Szülőként vannak időnként az embernek sikerélményei is, ami – lássuk be – mégiscsak fontos ahhoz, hogy végig tudjuk vinni ezt a projektet. Mivel nekem mindig nagyon sokat jelentettek a könyvek, természetesen igyekeztem a gyerekemet is ebbe az irányba terelni, és mindig sikerélményként raktároztam el, ha egy általam valamikor szeretett olvasnivalóra a fiam is azt mondta: ez tényleg jó könyv! Szerencsére esetünkben is így történt, bár ez most igazán nem is lepett meg: csodálkoznék, ha lenne olyan könyvértő gyermek vagy felnőtt, aki ne szeretné meg Az ágasvári csatát.

agasolvas

 

Tízéves lehettem talán, amikor megkaptuk ezt a könyvet ajándékba, és nagyon hamar kedvencünkké vált a négy évvel idősebb bátyámmal. Az a típusú olvasmány, amelynek a poénjai beépülnek az ember mindennapi kommunikációjába (már abba, amit olyan emberekkel folytat, akik szintén olvasták. Tehát most már nemcsak a bátyám, hanem a fiam is pontosan tudja, milyen fontos, hogy IGGYÁL KECSKETEJJET!). Bogáti Péter neve nekem egyáltalán nem csengett ismerősen, a könyv maga mégis felkeltette a figyelmemet, és hamar be is szippantott. Pedig, ha jól belegondolok, ez teljesen fiús (és ennek ellenére sem csak fiúknak való) történet, még szereplői között is alig találunk nőneműt, leszámítva a tulipiros hajú Kovács Julikát, a két tábori szakácsnőt, valamint az anyaoroszlán-gondnoknőt (AOGN). A történet kulcsa egy számháború, amelyet két gimnáziumi osztály vív egymással, vérre menő küzdelemben. Ami természetesen nem igaz, hiszen a konfliktusos helyzet (egy tábori zászló elrablása) megoldására a felek épp azért választották ezt a módszert, hogy senki meg ne sérüljön, ugyanakkor viszont jó adag leleményességre, kalandvágyra és együttműködésre legyen szükség a végső győzelemhez vagy bukáshoz.

A regény olyan világot idéz fel, amely ma már erősen nosztalgikus lehet, pláne a legfiatalabb olvasók számára, mert a szülők, nagyszülők generációja esetleg még emlékezhet az úttörőmozgalomra, és lehettek hasonló élményeik. A mai kor gyermekének azonban már az „őrs” szakkifejezés is idegenül hangzik, pláne, ha – Vörösmarty Gimnáziumról lévén szó – neve is van: Búvár Kund, Csongor, Tünde, ez utóbbinak pedig köze sincs A gyűrűk urához. Az írónak viszont lehetett köze a gyerekekhez még akkor is, ha életrajzából számomra nem derül ki, hogy középiskolai tanári diplomája ellenére bármikor is tanított volna, az viszont tény, hogy remekül rajzolja meg a különféle karaktereket. Azt is pontosan tudja, mi minden kell egy igazán hatásos, ugyanakkor mégis kifejezetten szórakoztató ifjúsági regényhez: humor, kaland, szerethető szereplők és kellő mértékben adagolt didaktika. Lehet, hogy esetünkben Bogáti kicsit túltolta a geológiát és a fizikát, de igazából nekem a könyv élményén ez sem rontott, sőt felnőtt fejjel újraolvasva is kifejezetten tetszett. A szerethető figurák is adottak, hiszen akár a szószátyár, de aranyszívű Gömböcre, akár a kis Plesszre, akár a megfontolt Filozófusra vagy magára Rezeda Kázmérra gondolunk: mindannyian kedves karakterek, akikkel szívesen elbeszélgetnénk.

Nem lehet véletlen az sem, hogy a könyv bekerült azon klasszikusok közé, amelyeket most új köntösben ad ki ismét a Móra Kiadó. Ez az én nagy szerencsém is egyébként, ugyanis egykori példányunk már rég elkallódott, és amikor eszembe jutott, hogy ideje lenne a fiamat is megismertetni a nagy zászlórablás történetével, se valós, se virtuális könyvtárakban nem találtam meg. Így talán érthető, mennyire örültem, amikor idén júniusban, életemben először eljutva a Budapesti Ünnepi Könyvhétre, a Móra Kiadó standján felfedeztem. Gyorsan meg is vettem, a fiam pedig a nyaralásunk ideje alatt el is olvasta, summázva az ilyenkor szokásosat: ez tényleg jó könyv! Ezzel pedig újabb bizonyosságot nyert az a tétel, hogy igenis vannak olyan olvasmányok, amelyek még a változó korok ellenére vagy azok közepette is megállják, illetve újra és újra megtalálják a helyüket.

agasborito

 

 

 

Olvass bele: Az ágasvári csata

 

 


Bogáti Péter Az ágasvári csata, első kiadás: Móra, 1961. Legfrissebb kiadás: Manó Könyvek, 2018, Budapest

Bogáti Péter 1924. december 15-én született Budapesten, és itt hunyt el 2012. október 17-én. Bölcsészeti tanulmányokkal dramaturgként, újságíróként dolgozott. A sci-fi irodalom jelentős figurája, humoristaként és történészként is figyelemreméltót alkotott.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

 

Nyelvészeti sci-fi nem csak bölcsészeknek

(China Miéville: Konzulváros)

A tudományos-fantasztikus irodalom régen nem egységes zsáner, elég ha a tudományos-technikai precizitást előtérbe helyező „hard” és a társadalmi jelenségekre fókuszáló „soft” science fictionre utalunk. Sok esetben egy-egy természettudomány – például a biológia – áll a szerző érdeklődése középpontjában. Ritka az az eset, amikor a szóban forgó tudomány a humán területekről kerül ki. China Miéville 2011-es regénye ebben a tekintetben is különleges: a Konzulváros nyelvészeti sci-fi.

michigan

(A képen: Vincent Chong illusztrációja a michigani kiadás borítójához)

chinamievilletlsChina Miéville – állandó jelzője: a brit SF irodalom fenegyereke – 1972-es születésű brit író, legismertebb alkotása a már magyarul is olvasható Bas Lag-trilógia (Perdido pályaudvar, végállomás; Armada; Vastanács), amely a weird fiction alapműve. Írói munkássága mellett jelentős politikai szerepvállalása is, elkötelezett szocialista. Doktori disszertációját a marxizmus és nemzetközi jog kapcsolatáról írta. Műveit számos alkalommal díjazták, többek között a Brit Fantasy-díj, az Arthur C. Clarke-díj, Hugo-, a World Fantasy- és a Locus-díj birtokosa.

Mint szinte valamennyi magyarországi olvasója, jómagam is a Perdido pályaudvar, végállomás révén találkoztam először Miéville-lel. Igaz, elég sokáig kerülgettem a könyvet, mert jellegtelen borítója tucat sci-fit sugallt számomra. Aztán kiderült, hogy a polc ellenére nem is igazán sci-fi, csak épp ember legyen a talpán, aki besorolja. A kétkötetes tabló egy különös bolygó még különösebb metropolisza, Új-Crobuzon életéből, ahol simán párt alkothat egy ember és egy rovarfejű lény, a technikát pedig jól kiegészíti a thaumaturgia, azaz a mágia.

Másodjára – meglehetősen hosszú szünetet követően – az Armada jelent meg magyarul, a Perdido pályaudvar, végállomással kezdődő trilógia második darabja. Ebben valamivel többet megtudhattunk a háttérvilágról, de kevésbé hatott az újdonság erejével. Elkövettem azt a hibát, hogy beletettem China Miéville-t az Egykönyves Írók feliratú skatulyámba, így amikor az Armadát követő újabb ötéves kihagyás után 2013-ban ismét könyve jelent meg magyarul, nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Valahogy elmentek mellettem a lelkes kritikák is. Talán nem is jut el hozzám a könyv, ha 1. nem olvasnék e-könyveket, 2. rosszul értelmezett könyvtárosi attitűdből nem törekednék arra, hogy legális forrásból szerezzek be e-könyveket. Bár a magyar nyelvű ebook-piac elég szerény, az Agave Könyvek viszonylag sok kiadványa beszerezhető elektronikusan is. Végül a Konzulváros is a Kindle-emen landolt, a papírkönyv árának nagyjából feléért.

Na de mit is kapunk a pénzünkért. Hát igen, kezdetnek egy elég jellegtelen borítót, akárcsak a Perdido pályaudvar, végállomás esetében. Aligha vannak sokan, akiket a kötet külcsínye ragad meg, pedig a „jó bornak nem kell cégér” mondás már régen elavult. De térjünk át a belbecsre.

embassytown_fantasymagasine

A Konzulváros története egy Isten háta mögötti gyarmatbolygón, Ariekán játszódik. Arieka őslakói, a Gazdák különös lények. Nem annyira extrém külsejük teszi őket idegenszerűbbé, mint inkább a két szájszervükből fakadóan sajátos nyelvük. A Gazdák beszédük során egyszerre képeznek szavakat mindkét szájukkal, a két hangsor együttese alkot jelentést. Ráadásul csak létező dolgokról képesek beszélni, hazugság nem létezik a világukban – ennek ellenére időről időre próbát tesznek vele hazugságfesztiváljukon. Ismeretlenek számukra a költői képek is. Az ariekaiakkal csak különlegesen képzett ikerpárok, a konzulok képesek kommunikálni oly módon, hogy a hangsorok felét az egyik iker, a másikat a másik képzi.

A regény elbeszélője Avice Benner Cho, aki hosszú éveket utazott az „immer”-ben, mielőtt visszatért volna szülőbolygójára, Ariekára. Bár megértetni nem tudja magát a Gazdákkal, azok tisztelik őt, számukra ő a lány, „aki fájdalmak között ette, amit adtak neki”. Történetünk kezdetén új konzulpáros érkezik Konzulvárosba, Ez és Ra. Ők a korábbiakkal ellentétben nem ikrek, hanem speciálisan erre a feladatra kitenyésztett emberek. Elméletileg ugyanolyan módon tudnak kommunikálni a gazdákkal, ám az új módszer katasztrófához vezet: EzRa (így képzik a konzulok neveit) hangja kábítószerként hat a Gazdákra, akik rövid úton függővé válnak tőle. A helyzet akkor válik válságossá, amikor Ra végzetes balesetet szenved…

Avice és társai kétségbeesetten próbálják magukhoz téríteni az egyre súlyosabb elvonási tüneteket mutató Gazdákat, és várják, mikor érkezik meg a következő segélyhajó. A megoldás azonban nem az erőszakban, hanem a Nyelvben rejlik.

Miéville a Konzulvárossal mesterművet alkotott. A kiválóan felépített háttérvilághoz lebilincselő cselekmény és izgalmas karakterek társulnak. Utóbbiak tekintetében ki kell emelni a konzulpárosok kettős, de mégis közös személyiségének ábrázolását, vagy épp a Gazdák portréját, akik – eltérő nyelvükből fakadóan – egészen másképp érzékelik és értelmezik a világot.

Persze hiábavaló lenne a szerzői teljesítmény, ha silány fordításban kapnánk kézhez. A Konzulváros szerencsére értő kezekbe került. Juhász Viktor már korábbi Miéville- és Neil Gaiman-fordításaival is bizonyított, bár biztos vagyok benne, hogy a Konzulvárost a keményebb feladatok közé sorolja.

Mindazoknak ajánlom a könyvet, akik nyitottak egy kissé szokatlan, az agyat is megtornáztató tudományos-fantasztikus regényre. Különösen javaslom bölcsész érdeklődésűeknek. Science fictiontől szokatlan módon valószínűleg a reálosoknak nehezebb dolguk lesz vele, de meghálálja a ráfordított energiát.

embassytown_moly

 

 

Olvass bele: Konzulváros

 

 


China Miéville Konzulváros, Agave Könyvek, 2013 (ford. Juhász Viktor). Az eredeti mű Embassytown címen 2011-ben jelent meg.

China Miéville 1972-ben született. Regényeinek többsége magyar nyelven is megjelent, a 2009-ben kiadott The City & the City (A város és a város között) alapján a BBC négyrészes minisorozatot is forgatott 2018-ban.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár