A szolgálólány meséje – film vagy könyv?

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Reklámok

Margaret Atwood kanadai író, költő, irodalomkritikus és feminista. Talán ez utóbbi ideológiai nézetéhez kapcsolódóan vált fontossá számára, hogy női sorsokról, a női lét fontosságáról, az elnyomás elleni küzdelemről írjon. Ő pedig mindezt olyan köntösbe öltöztette, mely egyszerre izgalmas, figyelemfelkeltő és hátborzongató.

boritokepSzolgalolany

Hosszú oldalakon keresztül foglalkoztat a regény cselekményének ideje. Jó ideig egyetlen utalás sem történik arra, hogy mikor játszódik a történet. Néhány elejtett szó arra enged következtetni, hogy a közelmúlt, esetleg a jelen lehet az, amit keresek. Majd egyszer csak világossá válik. A könyv a jövőről beszél. És ez a jövő se nem szép, se nem kecsegtető. Inkább a hideg ráz tőle. Az könyvben megjelenített disztópia egy olyan világot tár elénk, mely minden kegyetlenségével és félelmével együtt akár a mi jövőnk is lehet.

            A Földünk romlásnak indul, ezért lelkes polgárai – kiket később parancsnoknak neveznek – úgy döntenek, megmentik a bolygót. Nem csak a környezetszennyezés káros hatásait kívánják megszüntetni, de a rendbontás, bűnözés, csalás visszaszorítása is legfontosabb célkitűzéseik közé tartozik. A rendszer legfontosabb eleme a gyermekhalandóság visszaszorítása és a születési arány növelése. Csakhogy ez nem egyszerű egy olyan világban, ahol a parancsnokok és feleségeik nagy része meddő. Ennek okán születnek meg a szolgálólányok. Ők azok, akik még képesek gyereket szülni, így arra kényszerülnek, hogy megáldják a parancsnokházaspárokat egy-egy gyerekkel.

            A tökéletességre való törekvés nem csak egy vágyálom, hanem egy olyan szükséglet, mely nélkül a világ már elképzelhetetlennek tűnik. A kérdés csupán az, hogy kinek mi a tökéletes? Hiba nélkülinek tudunk-e nevezni egy olyan világot, ahol több száz nő szenved azért, hogy valaki más boldog lehessen? Hiába a bolygó megmentése a cél, ha a személyes öröm, az önmegvalósítás, egyáltalán a saját egyéniség megtartása is kihívásnak tűnik azon nők számára, akik szolgasorsba kerültek gyümölcsöző méhük révén. A szolgálólány szerepből való egyetlen menekülési útvonal a halál. Ebben a világban minden nő értékes, aki képes gyereket szülni, ez pedig a kor felbecsülhetetlen kincsének számít. Az egyéni érdek, a személyes jólét teljesen háttérbe szorul, hiszen a rendszer szemszögéből mérgező és veszélyes jelenségnek számít.

            A könyvet olvasva számtalan furcsa, meghökkentő dologgal találkozhatunk, mégis a leginkább mellbevágó az a felismerés, hogy az itt megjelenő, számunkra zord, elnyomó és diktatorikus világ bizonyos elemei egyre közelebb kerülnek a mi valóságunkhoz. A környezetszennyezés, káros anyagok kibocsátása, valamint a meddőség folyamatos növekedése olyan következményekkel járhatnak, melyek a műben megjelenő disztópia pontos másai lesznek. Ha egyszer eljut oda a világunk, hogy megszorításokat kell alkalmazni az emberi faj fenntartásának és életben maradásának érdekében, vajon hogyan döntünk? Mire képes az ember a bolygó megmentéséért? Milyen eszközökkel harcol? És ami a legfontosabb, ebben a harcban hol marad az emberi méltóság, a személyes döntések, a szabad gondolkodás lehetősége?

            Ez a mindenképpen meghökkentő, elgondolkodtató és nem utolsósorban izgalmas történet már nemcsak könyv formájában, de sorozatként is elérhető a kíváncsiskodók számára. Bár az alaptörténet, a cselekmény főbb szálai megegyeznek, a sorozat mégis túllép a könyvhöz fűződő szoros viszonyon, majd adott ponton teljesen el is válik tőle, és tovább fűzi az egyre izgalmasabb történetet, kiegészítve olyan szálakkal, melyek még több szemszögből igyekeznek bemutatni a Gileádban zajló történéseket, az ott élő és szenvedő nők sorsát, akik bár egy nemes tettért, az emberiség fenntartásáért szenvednek, közben elvesztik identitásukat, a valósághoz való viszonyukat, szabad akaratukat. Valójában mindent, ami miatt ma azt mondjuk, érdemes élni.

Ilyenkor gyakran felmerül, hogy a több mint 30 éves könyv vagy a belőle készült sorozat nyújt-e nagyobb élményt. Az ilyen megmérettetések leggyakrabban a könyveknek kedveznek, ritkábban hallani, hogy a filmnek sikerül felvennie a versenyt a kötettel. Ráadásul Margaret Atwood irodalmi igényességű szövege legalább úgy sodor magával, mint filmkockáktól várnánk, az írónő úgy játszik a mondatokkal, hogy folyamatosan fokozni tudja a várakozást, az izgalmat, ugyanakkor döbbenetes képekkel sújt le az olvasóra. Előbb a könyvet olvastam, a filmre pedig kifejezetten kíváncsi lettem: vajon mit tudtak „elrontani” a történeten. A sorozatnak sikerül sokban követni a könyvet, viszont számos esetben más megoldást használnak a filmben, mint amire az olvasmány alapján számítottam, így a könyv történetét ismerve mégsem kellett teljesen lemondanom az újdonság varázsáról. Megjelennek olyan szereplők, akik a könyvben épp csak említésre kerültek, megismerhetünk más életutakat, melyek még izgalmasabbá teszik a történéseket. A szolgálólány meséje esetében az adaptáció egy igen érdekes formájával állunk szemben, mivel a könyv csupán a sorozat első évadának szolgált alapjául. Hányszor voltunk már úgy egy könyvvel, hogy sajnáltuk, amikor vége lett, legszívesebben tovább olvastuk volna a történetet, még több dolgot szerettünk volna megélni a szereplőkkel együtt, megismerni az életük további mozzanatait. A sorozat készítői pont erre adnak nekünk lehetőséget. Bár igaz, hogy nem az olvasás élménye folytatódik, de a további történéseket mégis megismerhetjük film formájában, az epizódok talán még izgalmasabb szálakat mozgatnak meg, mint a könyvben feltárt események. Nem véletlenül nyert nyolc Emmy-díjat, a legjobb drámasorozatnak járó Aranyglóbuszt, amit a legjobb főszerepért Elisabeth Moss is megkapott. És készül a harmadik évad is.

konyvborito

elso angol borito

 

 

 

Olvass bele: A szolgálólány meséje

 

 


Margaret Arwood A szolgálólány meséje, Lazi, Szeged, 2006 (ford.: Mohácsi Enikő), Jelenkor, Budapest, 2017. Az eredeti változat The Handmaid’s Tale címmel 1985-ben jelent meg.

A szolgálólány meséje már megjelenésének évében, 1985-ben Governor General’s díjat kapott, 1987-ben pedig Arthur C. Clarke díjat. Még a 2017-es sorozatot megelőzően a regényből 1990-ben mozifilm készült, 2000-ben Koppenhágában opera, többször színpadra adaptálták, egy kanadai banda pedig zenei albumot szentelt a történetnek. Az egyik leggyakrabban emlegetett sokkoló információ a regény kapcsán, hogy könyvében az írónő semmi olyat nem ír le, ami világunkban valahol valamikor meg ne történt volna. Margaret Atwood 2000-ben Man Booker díjat kapott The Blind Assassin című kötetével.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár

Maros Megyei Könyvtár, 2017-es kiadás

Maros Megyei Könyvtár, 2006-os kiadás

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s