Kari aji 3: Artemis sci-fi Verne Gyulának. Boldog karácsonyt, Gyula bácsi!

Biztosan örömmel töltené el, hogy már fél évszázada megvalósult álma a Hold-utazásról, ráadásul nem csak körbehajóztuk, le is szálltunk rajta. Éppenséggel nem ágyúval lőttük fel az Apollo-űrhajókat, de a Saturn V-ök fellobbanó lángjai legalább olyan impozánsak, mint a Gun Club ágyújának puskaporos robbanása. De Vernét nem a már megvalósult álmok vonzották elsősorban, így én is olyan könyvet csomagolok be számára, amely a mi jövőnkben játszódik, egy Hold-kolónián.

3 kindle+ludtoll 1920

fokopf jpg

Kezdhetném azzal, hogy kiskoromban azt hittem, Verne egy magyar író, de ez nem lenne igaz. Az viszont cseppet sem túlzás, hogy Jules Verne, azaz Verne Gyula tiszteletbeli magyar. Meg nem tudnám mondani, mitől alakult így, mindenesetre gyerekek egész nemzedékeivel szerettette meg az olvasást, sokuknál – az én esetemben is – az ő írásai bizonyultak a „kapudrognak” a science fiction-rajongás felé. Érdekes, hogy míg az SF-et sokan nem tekintik az irodalmi kánon részének, Vernével valamivel megengedőbbek. Pedig életműve színtiszta tudományos fantasztikum, akár a Holdra lőtt ágyúgolyót, akár Hódító Robur csodálatos légijárművét nézzük.

verne
Verne Gyula, aki nem volt magyar (1828–1905)

Hozzá kell tennem, hogy a „csak” kalandregényeit, mint a Nyolcvan nap alatt a Föld körül vagy a Grant kapitány gyermekei, szintén faltam. Nem meglepő, hogy a filmművészetet is megihlette, a mozitörténet egyik legelső alkotása, Georges Méliès Utazás a Holdba című műve is részben Verne hasonló című regényén alapul. A 80 nap alatt a Föld körülnek az Internet Movie Database tanúsága szerint tucatnyi feldolgozása készült, olyan színészekkel, mint David Niven vagy Pierce Brosnan. Sőt, még Mickey egér is bejárta a földgolyót. És persze ott van a 20 ezer mérföld a tenger alatt, avagy a Nemo kapitány. „Dakkar herceg” még egy szuperhősös Alan Moore-képregényben is helyet kapott, a Rendkívüli úriemberek szövetségében, melyből egy egyébként meglehetősen felejthető filmet is készítettek Sean Connery főszereplésével (ő Alan Quatermaint, H. Rider Haggard hősét alakította).

mayer i De-la-terre-a-la-luneAz én kapcsolatom Gyula bácsival a Világirodalom Remekei sorozattal kezdődött. Minden előzetes elképzelés nélkül a kezembe fogtam a Rejtelmes szigetet (a rejtélyek mindig vonzottak), ami aztán rövid úton beszippantott. Számomra a sziget titka még inkább rejtélyes volt, hiszen a Nemo kapitányt csak később olvastam, ahogy a Grant kapitány gyermekeit idéző szál is az újdonság erejével hatott. Nem állítom, hogy valamennyi elérhető Verne-könyvet olvastam, azt meg végképp nem, hogy minden részletre emlékszem, de az biztos, hogy könyvmolyságom valahol ezen a ponton kezdődött. Hogy aztán ez jó vagy rossz dolog – én nem tudom.

Szinte kiment a fejemből: Vernének köszönhetjük Sándor Mátyás (Matias Sandorf) alakját, aki a magyar függetlenség élharcosa az elbukott forradalom után. Bár a könyv hemzseg a történelmi tévedésektől, mégis a miénk, Bujtor István pedig ezért a filmszerepéért is felejthetetlen.

Gyula bácsi 190. születésnapjáról már lecsúsztunk (februárban volt), így karácsonyra kell meglepnünk valami széppel. Valami olyan könyvre gondoltam, ami egyfajta válasz az ő műveire. A GPS-ek korában a Kétévi vakáció, A tizenötéves kapitány vagy épp a Rejtelmes sziget kalandjai valószínűleg gyorsan, megnyugtatóan megoldást nyernének, Phileas Fogg pedig néhány nap alatt körberepülhetné a Földet. Az atom-tengeralattjárókkal talán jobb, ha nem dicsekszünk, és abban sem vagyok biztos, hogy a 21. század Párizsa minden tekintetben elnyerné a tetszését.

Az viszont biztosan örömmel töltené el, hogy már fél évszázada megvalósult álma a Hold-utazásról, ráadásul nem csak körbehajóztuk, le is szálltunk rajta. Éppenséggel nem ágyúval lőttük fel az Apollo-űrhajókat, de a Saturn V-ök fellobbanó lángjai legalább olyan impozánsak, mint a Gun Club ágyújának puskaporos robbanása. Az különösen tetszene Gyula bácsinak, hogy eltalálta: valóban Floridából indultak útra az űrhajók.

andy szines
Andy Weir hírnevét A marsi című könyvéből készült Matt Damonos film is öregbítette

De Vernét nem a már megvalósult álmok vonzották elsősorban, így én is olyan könyvet csomagolok be számára, amely a mi jövőnkben játszódik, egy Hold-kolónián. Andy Weir a semmiből robbant be a köztudatba A marsi című 2011-es debütáló könyvével, az ebből készült film (nálunk Mentőexpedíció címen vetítették) is óriási siker volt Matt Damonnal a főszerepben (a budapesti Müpával és a Bálnával, valamint a ráckevei HÉV-vel mint epizodistával). Már az első mondatok sem szokványosak: „Erre rábasztam. Ez a jól megfontolt véleményem. Rábasztam.” Nem kommentálom. Mark Watney a túlélés mesterévé válik, de ami a könyv (és a film) legnagyobb erénye, hogy a rengeteg lehangoló sci-fi és disztópia közepette végig pozitív üzenetet közvetít.

Egy erős kezdés után nehéz tartani a színvonalat. Andy Weir második könyve – melyet itt ajánlok szeretettel Verne Gyula bácsinak –, az Artemis talán nem annyira bombasztikus, mint elődje, de tény, hogy nemigen lehet letenni, ráadásul tudományosan megalapozott. E két tulajdonság már bőven elég ahhoz, hogy megszerettessen velem egy sci-fit, és bízom benne, hogy Gyula bácsit is magába szippantja majd.

Helyszínünk tehát a Hold, azon belül is Artemis kupolavárosa. Ne steril fehér falakra, a tudományos kutatások fellegvárára gondoljunk. Artemisen a társadalom minden rétege, minden nemzet megtalálható, a legtöbben mégis a piciny, cellaszerű alvólyukakban töltik éjszakáikat, míg nappal megpróbálják megkeresni a túlélést biztosító pénzüket. Jazz Bashara speciel az importüzletben dolgozik: csempész. Álma, hogy EVA-mester legyen, azaz ő vezethesse a turistákat holdsétájuk során, de a vizsgán meghibásodik ütött-kopott szkafandere, így megbukik. Egy alkalommal egyik kliense hatalmas bevétellel kecsegtető üzletet ajánl Jazz-nek: szabotálnia kell az Artemis melletti gigantikus alumíniumüzem begyűjtőgépeit. Az alumínium ugyanis a város fő bevételi forrása, aki azt birtokolja, uralja Artemist.

Az események onnantól gyorsulnak fel, hogy a megbízót meggyilkolják, Jazz-t pedig üldözőbe veszi egy nyomozó, akivel már korábban is voltak nézeteltérései. És mivel túl sokat tud, a maffia is ráállít egy orgyilkost. Jazz azonban van annyira életrevaló, hogy – olykor ugyan egy hajszál híján – mindig kicsúszik a karmaik közül, nem mellesleg pedig kinyomozza, kinek az érdeke volt megbízóját kivonni a forgalomból, és hogy milyen szerepe van a ZAFO névre hallgató új technikai vívmánynak az obskúrus holdi üzletekben. Jazz-nek közben jó párszor át kell hágnia a törvényesség határait – de hát csempészként ehhez már hozzászokott. Bár talán amikor egy akciója közben hajszál híján elteszi láb alól Artemis teljes lakosságát, még neki is túlzás…

Amennyiben a fentiekből az jön le, hogy az Artemis egy keményvonalas krimi, elnézést kérek, mert szó sincs róla. Nem mintha nem lenne jól felépített a bűnügyi szál, de Jazz – aki egyben a történet elbeszélője – Mark Watney-hez hasonlóan alapvetően derűs ember, aki sosem veszti el a fejét, álmai mellett is kitart. Jazz kimondottan laza csaj érdekes barátokkal, nem veszi túl komolyan az életet, de határozottan tör céljai felé. Az Artemis végén a jó elnyeri jutalmát, a rossz méltó büntetését, ahogy az illik.

És mégsem tündérmesét olvastunk. Vagy mégis? De ha így van, Verne írásai is tündérmesék, hiszen azok is hasonlóan érnek véget. Épp ezért gondolom, hogy Gyula bácsi sem tudná letenni Andy Weir könyvét.

mayer i andyweir-artemis

Olvass bele: Artemis

 


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt itt:

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s