Shakespeare foghatja fejét a leleplezett Hamlettől

Szóval azért ajánlom Neked ezt a regényt (manapság ez sokkal divatosabb műfaj, mint a Te idődben volt), mert kíváncsi volnék rá, mit szólsz ahhoz, mit művelt legklasszikusabb ősvilági tragédiáddal ez a John Updike; azt mondod-e, hogy meggyalázta a művedet, vagy éppen sajátos előtörténet megírásával újraértelmezte azt.

5 hamlet 1920

From: maniac13@freemail.hu

To: willthebard@avonmail.uk

Kedves Bill!

Már elnézést, hogy ilyen bizalmaskodva szólítalak meg, de annyi művedet olvastam, és annyi darabodat láttam már mindenféle színházban, hogy úgyszólván bizalmas viszony alakult ki köztünk. Ezért is küldök egy kis ajándékot, hiszen Te is annyi szép pillanatot szereztél már nekem. Ugyanakkor lehet, hogy nem veszed jónéven, hogy a szerző, akit ajánlok, az Újvilágból származik. janos Distance.Over_.Time_.COVER_.3000x3000Ti még a 16-17. században aligha gondoltátok, hogy darabjaidat nemcsak a Globe deszkáin, hanem a glóbusz másik részének színpadain is játszani fogják, és az Újvilágban – főleg angliai kivándorlók atyáskodása mellett – egy hatalmas ország is létrejön, ahol egy idő után a kalandorok, szerencselovagok és vallási menekültek utódai között kiváló írók és költők is teremnek. Igaz, ők már nem csak az általatok ismert úri közönséget célozzák meg ott Amerikában – ahogy mi hívjuk a területet –, meg aztán ma már az irodalom is sokkal többet elbír, így aztán lehet, hogy Te az ő nyelvezetét kissé közönségesnek, angolságát kicsit igénytelennek fogod tartani. Én viszont művedet legelőször Arany János fordításában olvastam, s az ő nyelve is elég távol esik attól, amit mi beszélünk, így ennek a hírhedt amerikainak a modern beszéde egy cseppet sem zavart. Szóval azért ajánlom Neked ezt a regényt (manapság ez sokkal divatosabb műfaj, mint a Te idődben volt), mert kíváncsi volnék rá, mit szólsz ahhoz, mit művelt legklasszikusabb ősvilági tragédiáddal ez a John Updike; azt mondod-e, hogy meggyalázta a művedet, vagy éppen sajátos előtörténet megírásával újraértelmezte azt. Mondjuk azt tudnod kell, hogy a Hamletedet már nem egészen úgy játsszák, ahogy annakidején; és a színpadi adaptációk mellett számos mozgóképes változat (film, ezt most meg sem próbálom elmagyarázni), és egy ilyen, bizonyos Kenneth Branagh (na, ő viszont igazi angol!) rendezése inspirálta a szerzőt műve megírására.

shakespeare
William Shakespeare (1564–1616)

Szóval ez az Updike – aki amúgy inkább a mai világban játszódó, erősen szabadszájú, de nagyszerű regényeket szokott írni – arra vállalkozott, hogy megírja a Hamlet előtörténetét. De nem ám csak úgy hasraütésszerűen, hanem úgy, hogy ő is elolvasta azokat a forrásokat (Saxo Grammaticus Dán krónikáját és Belleforest Történelmi tragédiáit), amelyeket minden bizonnyal Te is forgattál, mielőtt nekiálltál volna művednek. (Az „ős-Hamletet” azonban nem tudta használni, mert ez mára sajnos elveszett.) Viszont – hogy egy kicsit kritizáljalak is – Updike sokkal figyelmesebben olvasta ezeket a műveket, és jobban ragaszkodott a szereplők eredeti nevéhez, amelyeket Te önkényes módon modernizáltál vagy klasszicizáltál. (Így nála Claudius Feng, Gertrud Gerutha, az öreg Hamlet Horwendil, az ifjabbik meg Amneth néven szerepel. És amikor ő maga is vált a felhasznált források anyagai között, a névhasználat is változik.)

Az ő története épp ott ér véget, ahol a Te darabod kezdődik, így aztán nyugodtan mondhatjuk, hogy egyáltalán nem nyúlt hozzá a szövegedhez, ám ha valaki e könyv után olvassa el a Hamletet, egész másképp néz a szereplőkre. Nála ugyanis azok az igazán szerethető szereplők, akik darabod legtöbb interpretációjában igencsak rossz színben tűnnek fel.

(SPOILER) Rorik dán király lánya, Gerutha csodálatos szépségű hercegnő, akit 16 évesen politikai érdekből feleségül kényszerítenek Jütland önelégült, durva társkormányzójához, Horwendilhez. (Ennek öccse, Feng éppen a fejlettebb világban pallérozza az elméjét.) Bár a lány semmi vonzalmat nem érez a kiszemelt férj iránt, aláveti magát az atyai akaratnak, holott a házasság eleve rossz előjelekkel indul. A különféle szerelmi kalandokban eddig is jártas Horwendil a nászéjszakán egyszerűen elalszik ahelyett, hogy boldoggá tenné hitvesét, akivel később épp olyan durva, mint alattvalóival. A házasságból hamarosan fiú születik, ám a kis Amneth kezdettől fogva problémás gyerek: az anyatej savanyú neki, állandóan beteg és ideges, mindenkivel vitát provokál, mindenből viccet csinál, egyedül az udvar züllött bolondja, Yorik társaságában érzi jól magát. Egyébként pedig mindenben tapintatlan, erőszakos jütt apjára emlékeztet, aki időközben Dánia trónját is örökölte elhunyt apósától. Anyjától hamar elhidegül, mert Gerutha próbálná szeretni fiát, de semmi viszonzást nem kap érte. Az asszony további gyermekeket is szeretne, de férje szinte figyelemre sem méltatja, fia pedig mindenben bálványozott apjára kíván hasonlítani. Horwendil betegesen hatalomvágyó, kegyetlen önkényuralkodó, aki kizárólag az erőszak nyelvén ért, akár politikáról, akár családról van szó; azt hiszi, neki minden jár, felelőtlen politizálásával országának is ellenségeket szerez.

(SPOILER) A történetnek Feng hazatérése ad új fordulatot. A Német-Római Birodalomban modern kultúrát magába szívó herceg szöges ellentéte bátyjának: jóképű, ápolt férfi, kifinomult beszédstílussal. Újonnan megismert sógornője benne látja azt a férfit, akire mindig is vágyott; a 35 éves férfi remek történetmesélő, és Geruthát végig is hallgatja, amire férje soha nem volt képes. Kettejük között valódi szerelem szövődik, amely elől a bátyjához mindvégig lojális Feng igyekszik elmenekülni, és egy időre újra elhagyja Dániát. Közben a nyughatatlan Amnethet is Wittenbergbe küldik, hátha ott ragad rá valami tudás és megkomolyodik.

(SPOILER) Amikor azonban Feng újból visszatér, a végzet elől nincs menekvés. A mindvégig kétkulacsos főkamarás Corambis (akit Te Poloniusnak neveztél át) közreműködésével titkos találka szerveződik Gerutha és Feng között, és az addig plátói szerelem beteljesedik. Horwendil azonban hamar értesül a viszonyról, és kíméletlenül kész volna leszámolni öccsével is, aki mintegy életét mentve összeesküvést tervez Corambisszal a király meggyilkolására. A merényletet sikerül természetes halálnak beállítani, s a koronát közkívánatra öröklő Feng-Claudiusnak az özvegy királyné – aki mit sem tud a gyilkosságról – örömmel nyújtja a kezét. Az új király bízik abban, hogy helyreállítja a rendet Dániában; békét kötne az ellenségekkel, jóvátenné zsarnok elődje túlkapásait, és felesége kedvéért Amnethet is hazahívja Elsinore-ba (Helsingörbe), remélve, hogy a családi béke is helyreáll. Gerutha ugyan rosszat sejt, de Claudius meggyőzi, hogy a sok nehéz év után minden jóra fordul, és helyreáll a családi béke… (SPOILER VÉGE)

updike
John Updike (1932–2009)

Bevallom, amióta ezt a regényt elolvastam, tragédiádat nem tudom ugyanazzal a szemmel nézni. Lehet, hogy Hamlet nem is a világ rendjét helyreállítani akaró, filozofikus alkatú hős, hanem eleve egy zavart lelkű, apjához hasonlóan senkire tekintettel nem lévő, hatalomvágyó ficsúr? (Ha végiggondoljuk, ki mindenkit taszított ártatlanul a halálba drámádban, talán nem is annyira ördögtől való a feltételezés.) Lehet, hogy Claudius nem is az a „vérnősző barom”, akinek Hamlet látni véli, hanem az a személy, aki az idoneitás elve alapján sokkal inkább méltó lenne Dánia europizálására, mint barbár lelkületű bátyja? (Elvégre idősb Hamlet uralmát leginkább csak fia látta aranykornak.) Lehet, hogy Gertrúd nem is gyenge akaratú, anyai érzelmeit háttérbe szorító, gyilkosságban bűnrészes nő, hanem egy boldogtalan, érzelmek nélküli házasságba taszított, jobb sorsra érdemes, romantikus asszony, akinek nemcsak férje, de – pszichésen mindenképp terhelt – fia elviselése is komoly tehertételt jelent? (Sok szeretetet és együttérzést éppen Nálad sem kap tőle, tiszteletről nem is beszélve, asszonyi gyarlóságát Hamlet meg sem próbálja megérteni.) Lehet, hogy az itt csak rövid időre feltűnő Ophelia sem több egy csinos, de együgyű lánykánál? (Mitől is lenne nagy jellem, amikor apja is kisszerű, pénzéhes konspirátor?) És sorolhatnám a kérdéseimet, de sajnos nem fogsz rá válaszolni.

Lehet, hogy Te úgy érzed, ez a csibész amerikai meggyalázta vagy jobb esetben teljesen félreértette művedet, én viszont azt hiszem, hogy új értelmet adott neki. Ha így nézzük, ez valahol a Te műved dicsérete is, hiszen több száz év után is izgatta az írót, mi is állt az elbeszélt események hátterében, és igyekezett a kulturális-történeti háttérnek is alaposan utánajárni. És mindezen kívül olyan izgalmas módon ötvözte a régi és a modern nyelvet, a hagyományos és a 20. századi gondolkodásmódot, ahogy Te tehetted a magad idejében. Ahogy talán Te is úgy érezted, hogy nem ismer el eléggé a világ, úgy ez az Updike se lett soha Nobel-díjas (manapság ez az írók legnagyobb elismerése a világon), szókimondó, nem éppen polkorrekt stílusa egyeseket éppúgy taszított, mint a Te némely darabod mondanivalója, így azt hiszem, megérted, miért szeretném, ha megismernéd a művét. Ha végigolvastad, egy sör (ale) mellett a vitás részeket beszéljétek meg egymással az égi irodalmi kávéházban, ahol immár – legalábbis szerintem – mindketten méltó helyen vagytok.

janos updike

 

John Updike: Gertrud és Claudius. New York, 2000. Magyarul: Európa Kiadó, 2000. Fordította: Molnár Katalin.

 


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s