25 gondolat 25 könyvről

Ha minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet, akkor én 2018-ban elég sok életet éltem meg. Ezalatt utaztam, tanultam, tapasztaltam és olyan különleges élethelyzetekbe keveredtem, amelyek a való életemhez mind-mind hozzáadtak valamit. Bár nehéz könyvekről egy mondatban írni, ebben a pisztáciában mégis arra vállalkozom, hogy minden könyv által megélt életről csupán egy gondolatban számoljak be, amolyan kedvcsinálóként. Álljon itt most kéttucatnyi a tavalyi termésből.

dav
Fotó: Szász István Szilárd

„Ha valakit így hívnak, annak a könyvét el kell olvasni” – mondta az akkor még csak vőlegényem, így mielőtt megismerkedhettem volna Anna életének kalandos és izgalmas háromszázhatvanöt napjával, ő már kiolvasta a kötetet (Szász Hargita: Háromszázhatvanöt). Mintha egy esküvőszervezővel kávézgattam volna rendszeresen, úgy éreztem magam a következő olvasmányom során, amelynek segítségével sikerült olyan esküvőt megtervezni, ahol még a könyveknek is komoly szerep jutott (Mikos Ákos: Esküvőtour).

mindenmindenInterjút készítettem a szerzővel, ám előtte a könyve által ő is folyamatosan kérdéseket tett fel nekem (Jakupcsek Gabriella: És te hogy vagy? Bővebben…). Lehet a rosszról szépen beszélni, derült ki számomra a következő, témájában fájdalmas, de stílusában nagyszerű kötetből (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló). Újabb betegség következett, de Madeline életén keresztül nem a nehézséget, hanem az élet mindenek feletti győzelmét ismerhettem meg (Nicola Yoon: Minden minden).

Amikor azt hittem, tündérmesébe csöppentem Lily Bloom életét megismerve, kiderült, hogy sokkal szívszorongatóbb, merészebb, ugyanakkor mélyen inspiráló történetet kaptam (Colleen Hoover: Velünk véget ér). A rémület, a hátamon futkosó hidegrázás és a kommunizmus valósága iránti „érdeklődés”, tudásszomj érzése kötődik George Orwell: 1984 című kötetéhez. Milyen lehet minden nap más bőrébe bújni? David Levithan: Nap nap után könyve kapcsán kipróbálhattam, és őszintén szólva boldogan tértem vissza saját, valóságos életemhez.

itendswithusKamaszkorom egyik kedvenc olvasmányának és Victoria felnőtté válásának újrakövetésével megdöbbentem, mennyi mindent adott hozzá a kötet a személyiségemhez (Betty Cavanna: Mintha nővérek lennénk). Megnevettet, gondolkodtat és stílusában lenyűgöz Mark Twain: Ádám és Éva naplója, amellyel a Paradicsomban érezhettem magam. Egy buszmegállóban álltam éppen, amikor beszippantott a varázsvilág furcsa, mégis sokatmondó meséivel (J. K. Rowling: Bogár bárd meséi).

Nem kerülhetett volna jobbkor a kezembe Botházi Mária: Boldogság juszt is a tiéd kötete, mint az esküvőnk után, hogy írásai elgondolkodtassanak, megnevettessenek vagy görbe tükröt állítsanak elém.

Zsófi kézen fogta Zsófikát, hogy kiderítsék a kislány édesapjának utolsó szavait, azt azonban nem gondoltam volna, hogy eközben életigazságokra is bukkanunk (Szabó Magda: Mondjátok meg Zsófikának).

egyasszonySzeretnék egy olyan világban élni, ahol Péterfy-Novák Éva: Egyasszony című kötete nem igaz történeten alapul, hanem a nagyerejű könyv fájdalmai az író képzeletének szüleményei. Gyakran ódzkodom a bestsellerektől, a mindenki által olvasott és rajongott könyvektől, ilyenkor azonban valójában a könyvek „tartogatják” magukat addig, amíg megérek rájuk, ahogyan Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek című kötetével is történt.

Egy egész pisztácia kevés lenne, hogy összefoglaljam azt a sok mindent (világháborúkat, forradalmat, emigrációt), amibe Fábián Janka Emma-trilógiája által bepillantást nyerhettem, ugyanis a családregény Vallay (később Kóthay) Emma és szerettei életén keresztül bemutatja a 20. század történelmi eseményeit, megrázó történeteit is (Fábián Janka: Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya).

Kedvenc íróm íróvá válásának, születésénék alapjait (és még mennyi mindent) ismerhettem meg egy különleges és nagyszerű stílusban megírt könyvből (Szabó Magda: Für Elise). Soha nem fájt még a szívem egy meg nem írt könyv miatt, az 1940-es évek Bécsében sétálgatva, Szabó Magdát kutatva mégis ezt éreztem (Szabó Magda: Magdaléna).

viskoNéha lesifotósnak, máskor legjobb barátnőnek éreztem magam, amikor Meghan Markle, Sussex hercegnéjének nyomába eredtem kideríteni, mi rejtőzik a bulvárcikkek mögött (Andrew Morton: Meghan). Bevallom, anélkül féltem sokáig ettől a könyvtől, hogy bármit is tudtam volna róla azonkívül, hogy megosztó, mégis társául szegődtem Mackenzienek, aki életének meghatározó és fájdalmas élményéről olvasva folytonos párbeszédbe keveredtem magammal és Istennel is (William Paul Young: A viskó).

Nem tudom eldönteni, hogy a Csatorna-szigeteki Guernsey városkájába, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságba, a szereplők karakterébe, a levélregény műfajába vagy éppen az olvasásba szerettem bele még inkább Mary Ann Shaffer–Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című kötete által.

Állatorvosi rendelőkben állatorvosokat faggattam – és közben jókat derültem – a legviccesebb, vagy éppen legfurcsább történetekről, amelyek hivatásuk során megestek (Králik Helga – Temesváry Kriszta: Állati egypercesek).

piteAzt hittem, kedves, romantikus karácsonyi történetet kapok, amikor Fábián Janka: Karácsony a Ligetben című novelláját olvasom, ám a századvégi idillt tragikus szerelmi történet borítja föl, így nem éppen könnyed karácsonyi olvasmány.

Egy egyetemi tanárom korábban azt mondta, hogyha az olvasás során megtapasztalhatom, milyen érzés úszni – miközben valójában nem tudok úszni –, akkor az olvasás a legnagyszerűbb dolog a világon. Nos, én tavaly nemcsak a tengeren, hanem évszázadokon és életeken keresztül is úsztam. Az idén pedig folytatom.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s