Papír vagy képernyő? Ez nem is kérdés!

Lapítónak egyiket se használd, de amúgy jó esélyed van magaddal is hajbakapni a pro és kontra érvek tömkelegén, míg eldöntöd, hogy papírkönyvet vagy e-könyvet olvass inkább. Még szerencse, hogy végeredménytől függetlenül ebből a csatából mindig te kerülsz ki győztesen. Akkor is ha az eredmény a döntetlen arany középútja. Most segítünk a döntésben – vagy legalábbis a vitában.

A hétvégi kolozsvári Könyvturinak is ez a fő kérdése: képernyő vagy papír? A magunk érveit táblázatokba is szedtük.

zsebek

Szeretem a könyvekben a feljegyzéseket

Szasz Zsofia

 

Szász Zsófia

 

Olykor valósággal „megcsömörlök” az e-könyv formátumtól. Amikor több e-könyvet olvastam egymásután, összefolytak a kötetek és „súlytalannak” éreztem, pedig alapvetően jó könyvek voltak. Ezért ma már felváltva olvasok hol papíron, hol elektronikus olvasón. Egyszerűen nem tehetem másképp.

Az e-könyvek megóvnak többnyire attól, hogy egyszerolvasós könyveket vegyek. Vannak olyan felkapott könyvek, amelyeket előbb elolvasok e-könyvben – persze beszerzem barátoktól, ismerősöktől, vagy más, ingyenes módon jutok hozzá –, s ha tetszik, maradandót ad, akkor idővel beszerzem papírkönyvben is, de ha nem ilyen, akkor hálás vagyok, hogy nem dobtam ki a pénzt fölöslegesen, mert azzal talán éppen egy jó könyv beszerzésétől fosztottam volna meg magam.

Az e-könyvnek a számlájára írom, hogy nem lehet beleírni. Bár a papírkönyvet is általában féltjük, ezért nem írunk bele, én mégis különösen kedvelem azokat a könyveket, amelyekben személyes feljegyzéseket találok, hiszen attól válhat élővé egy könyv, ha nyomot hagyunk benne. (Azért lehetőleg ne a könyvtári kölcsönkönyvben…) A könyveket, egész könyvtárakat örökölni is lehet, és milyen nagy becsben tartjuk ezeket!

boritokindle
Ilyen üzenet nem születhet e-könyvben FOTÓ: SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD

Könyvtáros: Kindle-en olvasni jó!

mayeristvan

 

Mayer István

 

Kedves papírkönyv-soviniszták! Ti hiányoljátok a könyv szagát, de én, a könyvtáros azt mondom néktek, Kindle-en olvasni jó! A legtöbb könyvnél kényelmesebb – persze ehhez rendes tok kell –, és nekem úgy tűnik, még a szemet is kevésbé fárasztja, mint a papír-tinta kombó. Ami még nagyon rokonszenves, főleg az angol nyelvű olvasmányoknál vettem hasznát: mindig néhány gombnyomásra vagyok az egynyelvű szótár szükséges szócikkétől.

Sokan vannak, akiknek az e-olvasó drasztikusan megváltoztatja az olvasási szokásaikat. Nálam nem ez történt: a beszerzési szokásaim változtak meg. Eddig gyakran rendeltem Németországból és az angolszász országokból postán könyvet, erre már sokkal ritkábban van szükség. Van, amit azért veszek meg, mert elektronikusan elérhető, de nem jellemző: még mindig a tartalom az elsődleges. Papírkönyveket továbbra is vásárolok, talán nem is kevesebbet, mint azelőtt, csak éppen nem az az egyetlen opció, és van módom tehermentesíteni túlzsúfolt könyvespolcaimat. (Adeptus e-könyvek előtti és utáni „időszámításáról” itt olvashatsz bővebben.)

kindletabl
Görgess figyelmesen tovább, megtalálod a papírkönyvek vád- és védőbeszédét

Csodálatos többkönyvűség

Kerekes Edit

E-könyvet a gyerek kapott ajándékba drága családi barátoktól 2017 tavaszán. De a jobbnál jobb történetek és szebbnél szebb gyerekkönyvek olvasásával korai Z-generációsunkat minden jel szerint sikerült analóggá nevelnünk, majd önálló olvasóként ilyesfélének továbbnevelnie magát, mert a kezdeti lelkes beüzemelés után a Kindle hónapok múltán is csak bevetésre várt. Mígnem egy évvel később… megkaparintottam elkértem, „ha te már úgysem használod”.

Talán Tompa Andrea Omertáját olvastam rajta először. Azóta folyton magamnál hordom. Akkor hódított meg végérvényesen, amikor egy sorozatot olvastam (a magyar református lelkésznő szerzőt rejtő Raana Raas Csodaidők sorozatát), és a második meg harmadik kötet elolvasása valahogy olyan gyorsan sikerült, hogy nem bírtam kivárni, míg néhány hét alatt megérkezik a befejezés. Különleges öröm volt félórán belül máris olvasni az interneten megvásárolt negyedik kötetet. Nemrég aztán pontosan ugyanígy jártam Elena Ferrante nápolyi regényfolyamával, a harmadik kötet e-könyv lett, s a negyedik csak azért nem, mert a magyar kiadást őszre ígérték, olaszul meg nem tudok.

Azóta előfordult már, hogy olvasás miatt túlbuszoztam a leszállási megállón, de ez inkább a „cselekményorientáltabb” könyvekkel sikerülhet. A legtöbb tartalomhoz viszont kell a csend, a megfelelő hangulat, környezet, az elmélyülés, befelé fordulás, ráhangolódás, amikor senki sem tárgyalja nagy hangon az ebédmenüt mobilon két megálló közt. Bár közben akadtak még papírkönyvek is a hétköznapjaimban, egy év után Carlos Ruiz Zafónnál jött a telítettség: az Elfeledett könyvek temetője sorozat első részét még sikerült újraolvasni, ezúttal Kindle-en, de az Angyali játszmával már sehogy sem haladtam. Szerencsére ott kuksolt a könyv a polcon, így egyszer csak elővettem. Persze az embert sem a ruha teszi és a könyvet sem a borító, ráadásul az Angyali játszmának nincs is valami rendkívüli borítója (nekem azért sejtelmes egyszerűségében is tetszik), mégis annyira jólesik ránézni az éjjeliszekrényen. Olykor mint jutalomra. Csak előbb még megfőzzük az ebédet! Kitakarítjuk a fürdőt. Összefogjuk a tiszta ruhát. Megírjuk a cikket. Azután jöhet a jutalom. Imádom lapozni, érinteni a papírt, hallani a zizegését. Úgyhogy most éppen írjuk a listát a beszerzendő könyvekre és …erősen készülök egy Kindle-borítót venni. Aztán pedig: egy papírkönyv, egy e-könyv, két papírkönyv, két e-könyv, és így tovább. Mert kétféle könyvszerelem boldogít.

swimming-pool-3550353_1920
Csak a medencében ne landoljon

A lényeg a tartalom

mayerjanos

 

Mayer János

 

Van egy-két pedagógus kolléganőm, aki rettentően idegenkedik az ebooktól, mondván „Nem ugyanaz az érzés!” vagy „De hát nem is érzed a könyv illatát!”, netán „Mégsem ugyanaz kézbe fogni”! Be kell vallanom, kezdetben magam is pont annyira idegenkedtem az új formátumtól, ahogy a bakelitlemez-fetisiszták a CD-től, a CD-pártiak az mp3-tól. (Ezt a vitát hanghordozók esetében is lefolytathatnánk.)

De: amióta megkaptam életem első (és eddig egyetlen) Kindle-jét, azóta aggályaim nagy része elszállt, mégsem szoktam le sem a papírkönyvek olvasásáról, sem a könyvtárba járásról.

Mondjuk én régen sem nagyon szoktam a könyveket szagolgatni, a kézben fogás pedig ízlés dolga: egy jó Kindle-tok határozottan hasonló érzést nyújt, mint egy bársonyos könyvborító (amilyen csak a drágábbaknak van), a „feeling” pedig nekem teljesen ugyanaz: a lényeg, hogy mit indít el az agyadban az olvasás élménye, és mi a tartalom. A technikát (lapozás, ugrás, keresés, beállítások) nagyon könnyű megtanulni, még ha eleinte az ember ujjai másfajta mechanikát követnek is. A borító láthatósága nálam másodrendű: ritkán szoktam könyvet a borítója alapján vásárolni/ kölcsönözni (inkább ismertetők, illetve a fülszöveg információi szerint döntök, ha általam nem ismert szerzők munkáiról van szó). Ettől nem mondom azt, hogy egy ízléses borító nem fontos, de régen egy-egy sorozatban (A világirodalom remekei, Az én könyvtáram, Modern könyvtár stb.) megjelent könyveknek a külső megjelenése teljesen azonos volt, ami az élvezetet nem befolyásolta. A közelmúltban kényszerültem arra, hogy tekintélyes családi könyvtárunk egy részétől megszabaduljak (más része még a sorsára vár); ennek során láttam, hány olyan könyvünk volt, amelyet valaki egyszer megvett, talán elolvasott, majd soha többé elő se vett. (Ezektől az ebookon gyorsabban meg lehet szabadulni, ha már nincs rájuk szükség.)

Nálam még egy szempont komoly szerepet játszik; én leginkább fekve szeretek hosszabban olvasni (kivéve talán újságot), s erre egy 4-500 oldalas vagy hosszabb regény könyv formátumban bizony komoly problémát okozhat, míg az e-olvasón ez pontosan ugyanakkora, mint egy Búvár zsebkönyv. Aztán szívesen szoktam idegen nyelvű tartalmakat is olvasni, amelyekhez itthon csak nagy utánajárással vagy horrorisztikus árakon lehet hozzájutni (vagy jókora késéssel), míg egy ebook még a legális úton is viszonylag emberi áron elérhető, nem beszélve az egyéb beszerzési lehetőségekről (ld. még kazetta- és CD-másolás, illetve manapság fájlmegosztás esetét). Sok könyvvel egyébként is úgy vagyok: jó, ha megvan, de a könyvespolcon már korlátozott a hely. Különösen igaz ez nálam olyan könyvekre, amelyeket korábban (pl. könyvtárból kölcsönözve) olvastam, nagyon tetszettek, és szeretném őket valamilyen formában birtokolni. (Ugyanakkor nem furdal már annyira a kíváncsiság, mint az új megjelenések esetében, és minthogy gyakran többkötetes művekről van szó, nem mindig érzem fontosnak, hogy a polcon is ott legyenek.) Ilyen esetekben semmi kifogásom az elektronikus formátum ellen. Ebben a kategóriában nálam főleg regényekről, novelláskötetekről, ritkábban szakkönyvekről van szó. És hát nyaraláskor, utazás közben – én olyankor is jókat szoktam olvasni – nem mindegy, hogy hány kiló pluszt jelentenek a magammal vitt könyvek, a Kindle ezt a problémát könnyen áthidalja. Persze szerzői szempontból nyilván más a munkád gyümölcsét valódi könyvként a kezedben tartani, és magadat abban a hitben ringatni, hogy alkottál valamit „az örökkévalóságnak”, amit nem lehet egyetlen „delete” gombbal megsemmisíteni.

Bizonyos fajta könyveket viszont nem szeretnék így olvasni: képes albumokat, sok statisztikával ellátott sportkönyveket, sok oda-vissza lapozgatást igényló enciklopédiákat, forrásgyűjteményeket, történelmi összefoglalásokat, de igazából még versesköteteket sem. Ezeknél ugyanis fontos lehet a megtervezett formátum, a lapozhatóság, a képek/ ábrák mérete. Ezeket továbbra is inkább papír alapon olvasom, és vannak olyan klasszikusok, amelyeket jobb szeretek a fizikai valójukban is birtokolni – ezekre a pénzt is kevésbé sajnálom. Ha gyorsan keresnem kell valamihez egy megfelelő verset, idézetet, forrást, helyesírási szabályt stb., a könyvekben történő kutatás, gyors átlapozás nekem sokkal kézenfekvőbb megoldás (bár lehet, hogy ez is csak megszokás része.) Talán gyerekkönyvet és az olvasásra szoktató kiadványokat sem olvas(tat)nék elektronikusan, de még az is lehet, hogy hamarosan ennek is valami vonzó módját ki lehet találni.

Az sem mindegy egyébként, hogy milyen e-könyvet olvasunk: a kiadók által szerkesztett, eredetileg is e célra készített kiadványt vagy éppen nyomtatott kiadásokról másolt kalózkópiát, amely sok esetben szinte olvashatatlan, nem beszélve egyéb opciókról. (Ahogy a sokadjára másolt kazettán hallható zene is sokat vesztett a minőségéből.)

Összegezve azt mondhatom, hogy ugyanaz a helyzet, mint az LP-CD-Mp3 történetben: mindegyik formátumnak megvannak a maga előnyei, és megvannak azok a művek, amelyek az egyik, azok is, amelyek a másik formátumban élvezhetők jobban. Az igazán izgalmas műveknek meg szinte mindegy is. Legyen olcsó zsebkönyv, drága keményborítós vagy épp csicsás díszkiadás, ha a szöveg nem jó, nekem nem fog tetszeni. Ha viszont a textus maga igazi mestermunka, az mindenféle formátumon keresztül érvényesülhet. (Nagy kedvenc lemezeim egy részét először olcsó kalózkazettákon hallottam, de ami zseniális volt, az onnan is kihallatszott – sokszor ez inspirált arra, hogy utóbb CD-n is megvegyem őket.)

Akit megfertőzött a rendszeres olvasás „vírusa” (én igencsak ezek közé tartozom), annak nem kell idegenkednie az új és még újabb formátumoktól, főleg ha ezek révén olyan olvasmányokhoz is hozzájuthat, amelyek egyébként csak nehezen lennének elérhetők. Ezzel együtt sem jósolom a Gutenberg-galaxis végét; ahogy a tévé, a videó sem tüntette el a mozit (legfeljebb továbbfejlődésre kényszerítette), úgy azt gondolom, a papírkönyvnek is van jövője. Ha meg néhány igénytelen, lektorálatlan, összedobált könyveket piacra dobáló kiadó becsukja a boltot, azért nem fogok sírni.

papirtabl

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s