Az ördög el ne vigye!

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

„Na jó, persze, csak azért vette meg, mert macska van a borítóján” – mondhatná most bárki, aki csak egy kicsit is tisztában van azzal, hogy az utóbbi években milyen irányban változott a fontossági sorrendem, és lássuk be: nem is tévedne nagyot. Csak kicsit. Mert igaz ugyan, hogy meglehetősen macskás lettem, de ennek ellenére is elég mértéktartó tudtam maradni: egyáltalán nem veszem meg az összes macskás könyvet! Tényleg nem! Leginkább kiveszem a könyvtárból. Van ott elég.

if cats fokep 2

Akkor is kiveszem, ha nem tipikusan macskás könyv, csak épp a címében vagy a borítóján van bársonytalpú (tegnap pl. Irvin D. Yalom: A magyar macska átka című könyve jött velem haza ilyen megfontolásból…). Néha azonban előfordul, hogy kicsit nem hallgatok a józan észre, és csekély létszámú macskás könyvállományom számát gyarapítom eggyel. Így történt ez jelen könyv esetében is: egészen más miatt tértem be a könyvesboltba (holmi rendelést akartam leadni), amikor megláttam és kézbe vettem, aztán már le sem tettem. Annak ellenére sem tettem le, hogy tudtam, aligha lehetek majd vele maradéktalanul elégedett, mivel alapból idegenkedem a japán irodalomtól, de úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Az a kevéske könyv ugyanis, amit japán szerzőktől olvastam, valahogy nem tudott igazán meggyőzni semmiről. Kicsit úgy vagyok vele, hogy ez a kultúra, életforma, a történetek lassú csordogálása és a számomra életszerűtlen, nehézkesnek ható párbeszédek távol állnak tőlem, ezért lehetőleg nem is erőltetem, ebben az esetben azonban úgy gondoltam, egy macska jelenléte talán javíthat valamit a kialakult véleményemen.

if cats film1
Hát nem ellenállhatatlan…? Jelenet a könyv alapján készült filmből

Előre bocsátom: sokat nem javított, mégis, ezt a könyvet annak ellenére megszerettem, hogy megvan benne mindaz, amit fentebb a japán irodalom engem zavaró tényezői között felsoroltam. Maradéktalanul megvan benne, de szerencsére van benne más is, ami miatt ez mégis egy szerethető könyv. Na, igen, a macska teszi azzá. Pontosabban mindaz, amit a macska jelképez. A macska mint társállat. Mint társ. A társ, aki hozzátartozik az életünkhöz. A szeretteink. A családtagjaink. És itt körbe is ér a történet. No, de honnan indul ki? Alapvetően egy kisregényről van szó, a sztori ehhez mérten nem túl bonyolult: van egy úgynevezett fölösleges emberünk. Harmincas, egyedülálló férfi, munkáját tekintve postás. Egy nap (még a könyv első oldalain) megtudja, hogy agydaganata van, és már csak rövid ideje hátra. És itt jön a fausti fordulat: megjelenik nála egy meglehetősen fura kinézetű Ördög, hogy felajánlja, egy-egy nappal meghosszabbítja az életét, ha cserébe minden nap eltüntethet valamit a világból. Kezdetben nem tűnik ez túl nagy árnak még 24 órai létezés fejében, hősünk úgy gondolja, szívesen odadob olyan dolgokat, mint a filmek vagy a csokoládé, aztán rájön, hogy ez azért nem is ennyire egyszerű. Mindennek ára van, ráadásul nem biztos, hogy ezek számára kedvező fordulatok. Hiszen sokat nem nyer a további napokkal, legfeljebb annak a lehetőségét, hogy újra és újra átgondolja az életét. Anyját már néhány éve elvesztette, apjával azóta nem beszél. (Spoiler vége.)

A szaggatott történetből kiderül, hogy családjuk tagjai mindig is fura idegenséggel viszonyultak egymáshoz, egy napon azonban a zuhogó esőben megtalálták Salátát, aki természetesen egy cica. Saláta hosszú évekre meghatározta a családi viszonyokat, elvesztése igazi tragédiába torkollt, majd jött utódja, Káposzta, aki miután megszépítette az anya utolsó időszakát, a főhős egyetlen barátja és hűséges társa lett. Érthető tehát, hogy amikor felvetődik annak a lehetősége, hogy még egy napért cserébe a macskák tűnjenek el a világból, teljes pánikba esik. Eszébe jutnak anyja szavai: „– Az emberek meg a macskák már tízezer éve együtt élnek. Ennek tudatában lassanként megértjük, hogy az emberek a macskákat nem „tartják”, hanem a macskák megengedik nekünk, embereknek, hogy együtt éljünk velük.” Ez persze amolyan igazi „macskás” megfogalmazása a dolgok lényegének, jót derülhetünk is rajta, hiszen eszünkbe juthat az összes sztereotípia, amit csak hallottunk a macskák kapcsán, de akkor jöjjön még egy idézet a könyvből: „Régóta mondják, hogy csak az embernek van határozott elképzelése a halálról. A macskák valójában nem félnek tőle. Az emberek viszont a halálfélelem és a szomorúság miatt egyoldalúan tartanak macskát, és ölelgetik cicájukat.”

if cats genki1
Kawamurának már első könyve világsiker

Ezek azok a mondatok, amelyek miatt mégsem bántam meg, hogy megvettem ezt a könyvet, és amelyek miatt megbocsátom az írónak – akiről egyébként nem tudtam túl sokat kideríteni azon kívül, hogy egyazon évben születtünk, filmes szakember, és eddig leginkább forgatókönyveket írt – ezt a sutácska történetet, mert mégis elmond benne valami fontosat az emberi és családi kapcsolatokról, kicsit az élet értelméről, életbevágóan fontos apróságokról – mindezt hajlandó vagyok készséggel elismerni. Nekem azonban ennél sokkal többet jelent ez a könyv. Elkötelezett macskásként örülök mindennek, ami ebben a nagyon zavaros világban egy kicsit is ráirányítja a figyelmet arra, mennyit köszönhetünk az állatoknak, és mennyi mindenért lehetünk hálásak nekik. Persze, ez csak egy kisregény, mondhatnánk, egy banális kis történet, amit bizonyára épp azok nem fognak elolvasni, akik az állatban sokszor csak (vagyon)tárgyat látnak, és ehhez mérten is bánnak vele (gondoljunk csak a Magyarországon nemrég országos média- és egyéb visszhangot kiváltó balotaszállási esetre, vagy a szinte heti rendszerességgel felröppenő újabb és újabb hírekre borzalmas állatkínzásokról). Elolvashatják azonban a még el nem kötelezettek, az ingadozók, a langyos hozzáállással bírók, és bennük jó eséllyel megmoccanthat valamit. Lehet, hogy legközelebb nem mennek el szótlanul egy szenvedő állat mellett, esetleg rászólnak a szomszédra, ha nem megfelelően tartja a kutyáját, mernek szólni a jegyzőnek, ha olyasmit tapasztalnak, ami adott állatnak szenvedést okoz, vagy rájönnek, hogy az életük talán teljesebb lenne, ha befogadnának egy kisállatot.

Amit Kawamura mond, az nem butaság. Valóban, mi, cicások, sokszor önnön szorongásunk, szomorúságunk legyőzéséhez kapunk segítséget a cicáinktól, amikor magunkhoz öleljük őket, végigsimítjuk bársonyos bundácskájukat, megcirógatjuk az állukat, és közben hallgatjuk, ahogyan hozzánk bújva dorombolnak. Nem egy példát ismerünk arra, hogy szorongó, problémás gyermekek megnyílnak az állatok hatására, magányos emberek életét szépítik meg a társállatok, épp ezért a magam naiv módján nem bírom megérteni azokat, akik utálattal, gonoszsággal, de azokat sem, akik közönnyel viszonyulnak hozzájuk. Ezért is bízom abban, hogy akit hozzám hasonlóan megérint ez a könyvecske – amely egyébként abszolút olvasóbarát köntösben, finom tapintású borítóval, táskában-zsebben hordható formátumban kínálja magát –, az nem csak abból ért meg valamit, amit az élet értelméről akar elmondani, hanem abból is, milyen szörnyű lenne, ha a macskák eltűnnének a világból, és mi minden tűnne el velük együtt. (A magam részéről ebbe bele se merek gondolni!)

ha a macskak eltunnenek borito

 

Olvass bele: Ha a macskák eltűnnének a világból

Genki Kawamura Ha a macskák eltűnnének a világból, 21. Század Kiadó, Budapest, 2019, ford. Vihar Judit

 


Genki Kawamura japán filmproducer 1979-ben született. Ha a macskák eltűnnének a világból (Sekai kara neko ga kietanara) című első könyve 2012-ben jelent meg, azóta 16 nyelven mintegy kétmillió példányt vásároltak belőle. A történetből japán film is készült 2016-ban. Genki Kawamura a világsikert aratott Mi a neved? (A neved/Your Name/Kimi no na wa) animé egyik producere, az animációs sci-fi, fantasy film 14 rangos díjat kapott, nem csoda, hogy már készül az élőszereplős hollywoodi filmváltozat.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s