Elkötelezett muszlim Amerikában: Allahot kerestem, Jézusra találtam

Samuel P. Huntington 1992-ben megjelent A civilizációk összecsapása című könyve rövid időn belül bestselleré vált, ugyanakkor rengeteg kritikát is kapott. Persze 1992-ben még nem lehetett előre látni a globalizációval járó kultúrák kavarodásának és az ebből kialakult együttélésnek, versengésnek és konfliktusnak a jellemzőit, azt, hogy már nem annyira földrajzi törésvonalak mentén, hanem sokszor szűk területi közösségeken belül fog zajlani mindez. A menekültválság többek között rámutatott a nyugati és az iszlám kultúra közötti különbségekre, amelyeknek pacifikálására és a békés egymás mellett élés garantálására jelenleg is hatalmas erőfeszítések zajlanak. A konfliktusok nem feltétlenül erőszakosak, megnyilvánulhatnak szellemi vitákban vagy akár belső vívódásban is. Ilyen belső vívódás zajlott le Nabeel Qureshi, egy értelmes, nyitott elméjű pakisztáni származású amerikai fiatalember esetében, aki Allahot kívánta minél jobban megismerni, de végül a Názáreti Jézus önfeláldozó, áldozatkész katonájává vált. Ahhoz, hogy egyáltalán miért is beszélhetünk belső konfliktusról esetében, érdemes áttekinteni a probléma két gyökerét: mit tart az iszlám a kereszténységről és milyen kockázatokkal járhat egy muszlim számára a kereszténységre (vagy bármilyen más vallásra) történő áttérés.

Nabeel

Jómagam is olvastam a Koránt magyar fordításban, annak Jézusra vonatkozó sorait. Az iszlám szent könyve két helyütt beszél részletesebben Jézusról, az első a születéséről, a második kereszthalálának cáfolatáról szól. Az első esetben elismeri, hogy szűztől született, apa nélkül, már csecsemőként beszélt, és csodákra volt képes, a pontos idézet szerint: „[A gyermek] azt mondta: „Allah szolgája vagyok! Odaadta nekem az írást és prófétává tett. És áldottá tett engem, legyek bárhol is, és elrendelte nekem az imádkozást és az alamizsnálkodást ameddig csak élek, és hogy az anyám iránt jámbor [legyek]. És nem tett engem hatalmaskodóvá és szerencsétlenné. És békesség legyen velem azon a napon, amikor megszülettem, és azon a napon, amikor meghalok, és azon a napon, amikor [új] életre támadok föl.” (Mária 19:27-33) Ugyanakkor tagadja azt, hogy Isten (vagyis Allah) fia lenne, amit istenkáromlásként fog fel, mivel „nem méltó az Istenhez, hogy fiút nemzzen, elég, ha annyit mond: legyen! És lesz.” Így teremtette Jézust is, a csodatévő prófétát.

Egy másik helyen a Korán a kereszthalált cáfolja. Tényként fogadja el, hogy meg akarták feszíteni a cselszövők, de Allah nem hagyta cserben prófétáját (mert Allah a legjobb cselszövő, illetve legyőzhetetlen és bölcs), és élve emelte az égbe. A Korán szerint Jézus helyett valaki mást feszítettek meg, de ennek nevét nem mondja meg. Más, apokrif iratokból lehet következtetni arra, hogy maga Iskarióti Júdás lett volna a megfeszített.

AllahcoverHogyan alakulhatott ki a Biblia Jézus-képéhez hasonló, mégis gyökeresen más Jézus-képe az iszlámnak? Erről hosszas teológiai, történelemfilozófiai és eszmetörténeti könyveket, doktori dolgozatokat lehetne írni, de az alábbiakban, pár bekezdés erejéig, Maróth Miklós orientalista akadémikus iszlámról szóló szintézisét hívjuk segítségül. Mohammed, mint a vallás iránt érdeklődő kereskedő rengeteg információt gyűjtött, még mielőtt az iszlám vallási rendszere kikristályosodott benne – vagy ha a muszlim hívő szemével nézzük, mielőtt megkapta volna a kinyilatkoztatást. Ennek során került kapcsolatba az apokrif tanításokkal. Maróth Miklós szintézisében arról ír, hogy a Korán a nazarénusok evangéliumának (apokrif irat) adataiból merített, mely szerint Jézus az Izraelhez küldött próféták egyike, tehát nem Isten. Mikor szembekerültek a muszlimok a görög nyelvű Újszövetséggel, a magyarázat az volt, hogy mivel a Korán isteni kinyilatkoztatás, és mint ilyen, feltétlenül igaz, a keresztények meghamisították az isteni üzenetet.[1] Ennek megfelelően egyrészt tiszteletet éreznek a kereszténység iránt, másrészt hozzáállásuk nem azonos a kereszténységnek a judaizmussal szembeni hozzáállásával. A keresztények a judaizmusban a keresztény üdvtörténet előfutárát látják, ami Jézus eljövetelével túlhaladott ugyan, de a maguk idejében az Ószövetség eseményei ugyanúgy részei a keskeny útnak, mint az Újszövetségé. Ennek megfelelően a zsidóság, ha nem is fogadja el Jézust, mint Megváltót, az „idősebb testvér”, akinek megvan a saját, külön útja, és az útelágazás a zsidó és a keresztény hit rendszerei között Jézus eljövetelével történt meg. Eközben az iszlám olyan előfutárként tekint a judaizmusra és a kereszténységre, mint akikhez Isten eljuttatta ugyan ugyanazt a tanítást, mint amit Mohammedhez is eljuttatott – ezeket utólag meghamisították, és Mohammed küldetésének lényege visszatéríteni a hívőket a helyes útra. Ennek megfelelően az iszlám, habár a kereszténység tanainak egy részét elismeri és ő maga is vallja, más részét hamisítványként kezeli, és ennek megfelelő a hivatalos hozzáállás is. Így például a Koránban a Nők című szúra felszólítja a keresztényeket, hogy ne beszéljenek a Szentháromságról, és ne tekintsék Jézust Allah fiának[2], mivel ez istenkáromlás. Ennek megfelelően az iszlám viszonyulása más világokhoz aszimmetrikus. Többet várnak el kisebbségben, mint egyszerű toleranciát, vagyis azt hogy a többségiek ne sértsék meg az ő előírásaikat, ha viszont idegen megy muszlim országba, ott az országban érvényes formájában neki is be kell tartania az iszlám előírásait.[3] És mivel az iszlám elhagyása, más hitre történő áttérés a legnagyobb bűnök egyike, a kitért ember nemcsak a közösségből, az ummából vagy assabiyából kerül ki, hanem életét is veszítheti. Ugyanis az iszlám kultúrában sok helyütt megengedett, sőt támogatott a becsületgyilkosság. Ennek megfelelően a teológiai érveknél sokszor hatékonyabban esik latba az iszlám hiten maradás mellett az élet féltése. A pápák a 13. századtól feladták az iszlám világban folytatott missziós tevékenységet, mert ha sikerült is egy-egy muszlimot megtéríteni, a többiek azonnal megölték.[4] Persze, akadtak, akik elhagyták az iszlámot a kereszténységért, ehhez azonban szükséges volt az iszlám közegből történő kiszakadás is. Ilyen eset Juszef Moszab Hasszáné, a Hamász fiáé, és ilyen Nabeel Qureshié is.

Nabeel Qureshi előadásaira néhány éve figyeltem fel a YouTube-on (egyesek magyar szinkronnal vagy felirattal is elérhetők). Ha egy szóval jellemezhetném előadásait, ez a szó az őszinteség lenne. Vagy talán a beleélés, ugyanis látszott az előadón, hogy amit mond, azt komolyan is gondolja, szavait nemcsak kimondja, hanem minden szavát át is éli. Így vettem kezembe könyvét a kijárási korlátozások idején.

A szüleimnek ajánlom ezt a könyvet.

Ammi és Ábbá, a ti szereteteteket – melyet akkor sem vontok
meg tőlem, amikor úgy érzitek, vétkezem ellenetek –
csak Istennek az Ő gyerekei iránt tanúsított szeretete múlja
fölül. Imádkozom, hogy egy nap felismerjétek: az Ő szeretete
valóban feltétel nélkül ajánlja fel valamennyiünknek a
bocsánatot. Imádkozom, hogy egyszer majd elfogadjátok az
Ő megváltását, hogy valamikor ismét egy család lehessünk.
Szeretlek titeket, teljes szívemből.

Az Allahot kerestem, Jézusra találtam erős átélést kiváltó induló képét – a mecset padlóján egyedül tépelődő, Allahot szólító Nabeel – követően a stílus könnyedre, olvasmányosra vált.

Nabeel Qureshi tipikus muszlim családból származott, mégsem volt teljesen tipikus muszlim. Apja Mohammed próféta törzséből származó, tehát a Prófétával rokon – a Qureshi név is ezt támasztja alá –, Pakisztánból az Amerikai Egyesült Államokba költözött, a haditengerészetnél karriert befutott, az iszlám vallás Ahmadi ágába tartozó muszlim, aki ennek megfelelően nevelte, feleségével együtt, családját is. Nabeel szüleihez hasonlóan toleráns, de büszke muszlimmá vált, aki orvosi tanulmányokat folytatott és előszeretettel keveredett intellektuális teológiai vitába hívő keresztényekkel, ateistákkal, buddhistákkal vagy bárkivel, melyek során az iszlám állításait és tanításait védelmezte. Ezen viták során született meg lelkében a kételkedés az iszlám dogmáival kapcsolatban, a vonzalom Jézus tanításai iránt, és végül a meggyőződés, hogy az evangéliumok útja a helyes út. Ennek a történetét írja meg e könyvében, mely több díjat is nyert, és amelyet keresztény értelmiségiek versenyt dicsértek: ezek egy része a fülszövegben, más része a Koinónia magyar nyelvű kiadásának függelékében található meg.

nabeel youtube
Nabeel Qureshi angol nyelvű videója a könyvéről

A könyv maga több részre oszlik, melyek egy-egy nagy életrajzi problémahalmaz köré épülnek, és ezek a részek fejezetekre tagozódnak. Az egyes fejezetek legtöbbször lineáris folytatást képeznek az előző részekhez, de van olyan is, amit külön történetként, önmagában is értelmes üzenettel rendelkező részletként is meg lehetne jelentetni. Az Imára elhívva bevezető részben ismerkedünk meg Nabeel családi hátterével és neveltetésével, különös tekintettel a vallási nevelésre. Az Iszlám követe című rész Nabeel Qureshi iszlám környezetét mutatja be, a mecsetek, imámok világát a szerző szemén keresztül. A Górcső alatt az Újszövetség, valamint az ezt követő két rész (A keresztfához megyek és a Jézus – halandó Messiás vagy Isten Fia, aki maga is Isten?) azt írja le, hogyan kezdte el Nabeel olvasni a Bibliát és elemezni ennek Jézus-képét és hogyan jut egyre inkább arra a következtetésre, hogy ezt ő is elfogadja, szemben az iszlám Jézusról szóló tanításaival. Az Érvek az Evangélium mellett című rész mintegy ennek a betetőzése, szintézise. A Mohamed igaza és A Korán szentsége egységek kételkedését, majd kiábrándulását írják le Mohammed prófétában és a Korán szövegére vonatkozóan. Végül pedig a Hit a kételkedésben és az Isten iránymutatása magát a megtérést és az ezzel járó problémákat, de egy minden küzdelem ellenére boldog új élet kezdetét írja meg. Anélkül, hogy spoilereznék, annyit előrebocsátok, hogy természetfölötti élményeknek is szerepük volt Nabeel megkeresztelkedésében.

Azon túl, hogy a könyv olvasmányos és teljesen magával ragadó, több okból is érdemes kézbe venni. Kimondottan keresztényeknek segíthet hitük megerősítésében. Másrészt nem vallásos szemmel olvasva is érdemes a Nabeel Qureshi által ezúttal megosztott kulturális információkat megismerni, betekintést nyerni az ahmadi muszlimok hitvilágába, az amerikai campusok vitakultúrájába, a társadalmi-kulturális integráció sajátosságaiba. Akár a kognitív pszichológia számára is jó esettanulmányt jelenthet Nabeel Qureshi vívódása. Akit pedig megnyert magának a stílus, az Nabeel Qureshi további könyveire is utalást talál egyes fejezetek végén, amiket a jövőben beszerezhet. A fiatalon szomorú halált halt szerző öröksége mindenesetre itt van velünk, és az iszlám civilizációval sokasodó számú érintkezések jelentős aktualitást nyújtanak neki.

borito

Olvass bele: Allahot kerestem, Jézusra találtam

Nabeel Qureshi Allahot kerestem, Jézusra találtam (ford. Mihály Emőke), Koinónia, Kolozsvár, 2017. (Seeking Allah, finding Jesus, 2014). A szerző az Amerikai Egyesült Államokban született, 1983-ban, hithű muszlim családban. Orvos lett, több teológiai és vallástudományos mesterképzőt végzett, 34 évesen bekövetkezett halálának idején Oxfordban folytatott doktori tanulmányokat.

 

 

[1] Maróth Miklós, Az Iszlám, Press Publica Kiadó, 2007., 124-125 o.
[2] U. o. 124 o.
[3] U. o. 126 o.
[4] U. o. 125 o.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s