Középkori akcióregény egy török végrendeletből

Eljött a december, ami annyit jelent, hogy kint hideg van (jobb esetben hóval, rosszabb esetben csak sárral kombinálva), mi pedig az időnk nagy részét bent töltjük a házban. Mit csinálhat az ember bent a házban? Például olvashat. Ha pedig vágynál egy kis kalandra, de nincs kedved valami nagyon hosszú, nehezen érthető könyvhöz óriási erkölcsi tanulsággal, jó választás lehet A koppányi aga testamentuma Fekete Istvántól. Tudom, a cím így elsőre ijesztően hangzik, de egy kis magyarázattól máris sokkal barátságosabb lesz. Tehát mit is jelent az, hogy a koppányi aga testamentuma? Egyszerűen ennyit: a Koppányban élő török főtiszt végrendelete. Máris jobb, nem igaz? Lássuk, miről is szól ez az egész!

A sümegi vár, ahol a könyv alapján készült magyar filmet forgatták

Valójában már elég hosszú ideje el akartam olvasni ezt a könyvet. Évek óta ajánlgatta az egész családom, idén tavasszal végre belevágtam. Korábban már olvastam könyveket Fekete Istvántól, de a híres-nevezetes állattörténetek, mint például a Vuk vagy a Kele nem fogtak meg igazán. Amikor elolvastam ezt a könyvet, arra a végleges meggyőződésre jutottam, hogy Fekete István izgalmasabban ír emberekről, mint állatokról.

A regényt szerencsére nem kellett külön beszerezni, tekintve, hogy már ott volt a családi könyvespolcon (gyönyörűen illusztrált régi kiadás 1960-ból). Nagyjából másfél nap alatt sikerült is kiolvasnom, mondjuk nem volt túl hosszú, körülbelül kétszáz oldal az egész, ráadásul még képek is vannak benne. Az olvasás simán ment, a regény nyelvezete könnyen érthető, a cselekmény pedig hamar beszippantja az embert.

Nagyon tetszett a könyvben az, hogy egyszerre szórakoztató és akciódús, a szereplők viszonylag reálisan viselkedtek, volt szerelmi szál, nem is egy, hanem mindjárt kettő, és persze nem hiányoztak a fantasztikusan élethű tájleírások sem.

A regény cselekménye a 16. század vége felé játszódik. Főszereplője egy Babocsai László nevű fiatal végvári vitéz, akinek az apját párbajban megölte a koppányi aga, Oglu. László megfogadta, hogy bosszút áll apja haláláért, és szintén egy párbajban (persze teljesen becsületes módon) megöli Oglut. Az aga viszont nem hal meg azonnal, és élete utolsó perceiben meghagyja Lászlónak, hogy viselje gondját a lányának. László teljesíti a halott utolsó kívánságát és hazaviszi a török lányt (akinek egyébként magyar volt az anyja, ebből kifolyólag pedig „rendes” keresztény névvel is rendelkezik: Zsuzsa) az édesanyja házába. Kales Rudolf, a bolondvári kastély ura viszont meg akarja szerezni a halott aga temérdek (és a valóságban persze nem létező) kincsét. Mi erre a legkézenfekvőbb módszer? Elrabolni Lászlót és váltságdíjat kérni érte. De mi lesz a sérülten, betegen raboskodó vitézzel, ha nem tudják kifizetni érte azt a temérdek pénzt, amit Kales követel? Van esély szökésre? Hogyan kerül László az új koppányi aga házába? Hogyan szerez ott új barátokat, és hogyan talál rá végül a szerelem is? Ha érdekel, olvasd el a könyvet!

Ezt a könyvet ajánlom mindenkinek, aki már olvasta az Egri csillagokat és bejött neki az a korszak, és mindenkinek, akinek amúgy bejönne a korszak, de az Egri csillagokat túl gyilkolászósnak vagy simán csak túl hosszúnak találja. Ajánlom továbbá mindenkinek, aki szereti a történelmet és az akciót, a Fekete István-féle tájleírásokat és a megható barátságokról szóló történeteket, a kiszámítható szerelmi szálakat és a happy endet.

Fekete István: A koppányi aga testamentuma, Magvető, 1960, Budapest, illusztrálta Győry Miklós

_______________________________________________

Fekete István (1900–1970) az „erdész-vadász” irodalom kiemelkedő művelője, minden idők egyik legolvasottabb magyar szerzője. De nem volt ez mindig így. A gazdatisztként fényes pályát befutott író viszonylag későn, 34 évesen döntött úgy, hogy az irodalmi pálya felé fordul, és ebben oly sikerrel járt, hogy 1940-ben beválasztották a rangos Kisfaludy Társaságba. A koppányi aga testamentumát egy történelmi regénypályázatra írta. Évente két-három alkalommal vadászni járt, Erdélybe is. 1946-ban tiltólistára került, az állami politikai rendőrség bántalmazta, az ávósok kiverték a szemét, szétzúzták a veséjét. Sokáig álláshoz sem juthatott, 1951-ben tanár lett a kunszentmártoni halászképző iskolában. Könyvei nem jelenhettek meg, kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, ám az Új Ember és a Vigília egyházi lapok örömmel fogadták írásait. 1960-ban a Tüskevárért József Attila-díjat kapott. Életében több mezőgazdasági oktatófilmet készített, számos filmhez írt forgatókönyvet, drámája száznál több előadást ért meg a budapesti Magyar Színházban. És persze neki köszönhetjük sokunk kedvenc rókafiát, Vukot.

_______________________________________________

Keress és találsz! A könyvet megtaláltuk az alábbi erdélyi könyvtárakban (hiba esetén adj új keresést az adott könyvtár oldalán):

O. Goga Kolozs Megyei Könyvtár, könyv és hangoskönyv
Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár
Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár
Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár
Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár
Maros Megyei Könyvtár
Szatmár Megyei Könyvtár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s