Regényes Erdély-történelem: kígyókat szoptató Madárleány, kalotaszegi legendák, szabadságharc

Jónéhány éve annak, hogy először rácsodálkoztunk: Hover Zsolt kalotaszegi lelkipásztor regényt ír, ráadásul teszi mindezt a saját nevén, vállalva személyazonosságát, mellőzve az esetleges írói álnév használatát. Bátor vállalkozásnak tűnt ez akkor, ma viszont – amikor hamarosan negyedik regényét tarthatjuk kezünkben – már természetes. Mint ahogy természetessé vált sajátos stílusa, egyéni mesevilága, amelyben keveri a fikciót a valósággal, mindig ügyelve azonban a történeti tények pontosságára. Beszélgetésünkben áttekintettük a folyamatot, amelynek során a szárnypróbálgatásból regényíró érett.

2015-ben jelent meg az első regényed, most 2021-et írunk, és már a negyediket vehetjük kézbe. Amikor az első könyvednek nekifogtál, tudtad, hogy ez nem egyszeri próbálkozás lesz?

– Amikor az első regényemen dolgoztam, még nem gondoltam arra, hogy folytatni fogom az írást. Ötletem sem volt további regényekre, azt gondoltam akkor, hogy egykötetes szerző leszek. Kicsit tartottam is ettől, de aztán egyre több ötletem támadt az írással kapcsolatosan, és ma már inkább azon kell gondolkodnom, hogy melyik elképzelést vegyem előre.

Hogyan is adja fejét regényírásra egy vidéki lelkipásztor?

– Kalotaszeg és azon belül Magyargyerőmonostor nagyon jó szellemi termőtalaj. Az egyik legismertebb elődöm, Hory Farkas is foglalkozott versfaragással, lánya, Kalotaszeg nagyasszonya, szintén folytatta ezt az utat, újságot és regényt is írt. Valószínűleg akkor is elkezdtem volna írni, ha nem ide kerülök, de kétségkívül nagy hatással volt rám az a szellemi örökség, amivel itt találkoztam.

– Ha visszanézünk a kezdetekre: milyen (olvasmány)élmények inspiráltak, kik hatottak rád?

– Mindenkori kedvencem Jules Verne, a külföldi írók közül talán ő volt rám a legnagyobb hatással. Igazából nemcsak író volt, hanem látnok is, hiszen nagyon sok minden, amiről írt, az ő korában még a sci-fi kategóriába tartozott, elég, ha csak a Holdra-szállásra gondolunk. A magyar írók közül talán Jókai Mór könyvei gyakorolták rám a legnagyobb hatást, valószínűleg azért, mert számomra nagyon hasonlít a stílusa Vernéére. Később aztán persze a fantasy műfajokkal is megismerkedtem. Tolkien könyve miatt kezdtem el eleinte jómagam is ezzel a műfajjal próbálkozni.

A jó regény három titokzatos összetevője

Végignézve az eddigi négy regényeden, külső szemmel a fejlődésnek igen szép íve figyelhető meg. Te hogyan érzed: 2015 óta honnan hová jutottál?

– Első regényem, a Hetedhét Ösvény meseregény, tele fantasy elemekkel. Értéke abban rejlik, hogy kimondottan a magyar mitológiára és népmesei motívumokra épül. Ez azonban inkább szárnypróbálgatásnak bizonyult. Kipróbáltam, hogy egyáltalán végig tudom-e vinni azt a munkát, ami egy regény megírásával jár. Aztán egyre inkább a történelmi események kezdtek el érdekelni, így jutottam el végül a legutóbbi munkáig, ami már kimondottan történelmi regény. Állandóan igyekszem fejlődni, két regény között mindig elolvasok néhány regényírással foglalkozó szakmai könyvet. Valaki egyszer azt mondta, hogy a jó regényhez három dolog szükséges, csak sajnos senki nem tudja, melyek ezek. Ennek ellenére természetesen az írásnak is vannak olyan fortélyai, amiket meg lehet tanulni. A tehetség igazából azt jelenti, hogy az ember kreatívan használja fel ezeket a szabályokat. Nemrég például Dan Brown mesterkurzusát néztem végig, ami angol nyelven elérhető a világhálón. Azért éppen az ő videóit kerestem, mert a következő munkám egy történelmi krimi, ami a 16. században játszódik.

Magyargyerőmonostor a Madárleányos templommal (Fotó: Magyari Hunor, illusztráció: Hover Zsolt)

Első könyved (Hetedhét Ösvény) műfaj tekintetében talán még inkább tekinthető fantasynek. Miért tértél el ettől a vonaltól a későbbiekben?

– Második regényemnél, a Kalotaszegi Madárleánynál még valamilyen szinten megmaradtam ennél a műfajnál, több kalotaszegi legendát használtam fel a történetmesélésben, ami szépen beleillett a fantasy világába. Valójában a harmadik regényemet, az Erdélyi trónharcot a Madárleány folytatásának szántam, de annyi érdekes történelmi adat került elém a kutatómunka során, hogy végül úgy döntöttem, inkább mellőzöm a fantasy vonalat, vagy legalábbis csak nagyon halványan maradt meg a történetben. Közben egyre inkább foglalkoztatni kezdett Erdély történelme, és végül így terelődött az érdeklődésem is ebbe az irányba. Az a célkitűzés fogalmazódott meg bennem, hogy jelentős erdélyi történelmi eseményeket jelenítsek meg. Ez tekinthető akár az ars poeticámnak is, ha úgy tetszik. Másfelől időtállóbak és értékesebbek is az ilyen jellegű történetek. A fantasy manapság nagyon népszerű műfaj, mondhatni: ebből tizenkettő egy tucat, de Erdély történelme, úgy vélem, túlságosan kevés teret kapott az irodalomban.

Vannak témák, amelyeknél úgy érezted, muszáj megírni? Pl. a Madárleány története eléggé kézre állt, hiszen évek óta szolgálsz a Madárleány falujában. Volt egyfajta belső késztetésed, hogy ez a történet ne maradjon feldolgozatlan?

– Amikor kiadtam első regényemet, még eléggé homályosan képzeltem el az írói munkám folytatását. Töprengeni kezdtem, melyik az a történet, amit még nem dolgoztak fel, és elég érdekesnek tűnhet az olvasók számára is. Aztán eszembe jutott a Madárleány legendája, ami inkább csak szájhagyomány útján maradt meg Kalotaszegen és azon belül Magyargyerőmonostoron, így kézenfekvőnek tűnt, hogy ezt a történetet dolgozzam fel. A gyülekezet néhai kurátora, kedves barátom nagyon lelkesedett az ötletért, és állandóan biztatott, hogy vigyem véghez ezt a tervet. A gondnokról ekkor már tudtuk, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, ezért már a kéziratot odaadtam neki, hogy elolvassa, és nagyon tetszett neki. Az ajánlást is Bogdán Istvánnak írtam, aki még kézbe vehette a frissen megjelent kötetet, de néhány hétre rá sajnos magához szólította a Teremtő.

Történelmi hűség természetfeletti lényekkel, kreatív történetekkel

Íróként mi fontosabb számodra: a történelmi hitelesség vagy a történetalakítás?

– A történelmi hitelesség előbbre való számomra. Ez olyan, mint a Szentírás: lehet értelmezni, saját szemszögből nézni bizonyos elemeit, de nem szabad tőle eltérni. Persze akadnak helyzetek, amikor a történet megkövetel bizonyos változtatásokat, de ezek csak kevésbé lényeges dolgoknál fordulhatnak elő. Helyszíneket, időpontokat soha nem változtatok meg, legfeljebb más sorrendben mesélem el a történéseket, és néhány szereplőt még hozzáveszek, akik a saját szemszögükből lát(tat)ják az eseményeket. A történelmi regények formálásában sokat lestem el Ken Follettől, aki Katedrális trilógiájában nagyon szépen mesél el valós eseményeket úgy, hogy ragaszkodik a történelmi hűséghez, amit kreatív történetek által fest meg.

Történelmi regényeidben is rendre felbukkannak természetfeletti lények. Ennek van különösebb jelentősége, esetleg üzenete?

– Madeleine L’Engle írónő mondja: Soha nem lepődőm meg, amikor megtudom valamelyik kedvenc sci-fi írómról, hogy keresztény, hiszen a más galaxisok világáról és más létformákról való gondolkodás teológiai tevékenység. Ugyanez érvényes a fantasy műfajára is, Tolkien és C. S. Lewis is meggyőződéses keresztény ember hírében állt. Az Erdélyi szabadságharcban azonban már elszakadtam ettől a műfajtól. Ennek ellenére szeretek popkulturális elemeket felhasználni a történetmesélésben. Az előbb említett regény alapötletét például egy Marvel képregény hőse adta, akinek a történetét a manapság oly népszerű streaming szolgáltató filmsorozatban dolgozta fel. A Megtorló egy veterán katona, akinek a családját kiirtják, ezért bosszút esküszik a gyilkosok ellen. Mikó Farkas, az új regényem főhőse a 48-as polgárháborúban veszíti el családját, és miközben a bosszú útjára lép, szép lassan bekapcsolódik a szabadságharc eseményeibe.

Magyarországon (magyar nyelvterületen is) dömpingje van most a történelmi regényciklusoknak. Neked ez inkább segít, vagy inkább konkurencia? Mennyire követed ezeket figyelemmel, mennyire tartod értékelhetőnek?

– Természetesen tudok a kortárs történelmi regényekről, bár keveset olvastam belőlük. Úgy gondolom, inkább segítenek nekem olyan értelemben, hogy fenntartják az érdeklődést az ilyen jellegű történetek iránt. Nem igazán tekintem konkurenciának, hiszen én kimondottan az erdélyi történelmi eseményeket dolgozom fel, amivel, úgy gondolom, keveset foglalkoztak az írók ezidáig.

Szórakoztató Erdély-történelem fiataloknak is

Mi a szándékod az írással: irodalmi érték teremtése, történelmi (helytörténeti) tudás átadása vagy szórakoztatás?

– Azzal, hogy a zsáner műfaj elemeit felhasználom, egyértelmű célom szórakoztató formában az olvasó elé tárni a valós történelmi eseményeket. Új regényem cselekményei kilencven százalékban megtörtént eseményeken alapulnak, mivel a történelmi hűség számomra nagyon fontos. Ugyanakkor a lelkészi munkám kiterjesztésének is tekintem az írást, mert bár igyekszem elkerülni a regényekben a prédikálást, de az erkölcsi iránytű alapja számomra mindenkor a Szentírás. Margaret Atwood (A szolgálólány meséje című regény szerzője) mondta mesterkurzusában, hogy a bibliai történetek ismerete nélkül lehetetlen megérteni a nyugati irodalmat. Olyan történeti minták szerepelnek a Szentírásban – például Káin és Ábel, Dávid és Góliát –, amelyek mai napig meghatározzák a történetmesélést.

Hover Zsolt Masnival és Herceggel: Az új regényem cselekményei kilencven százalékban megtörtént eseményeken alapulnak

Három regény van már mögötted, így nyilván bőven kaptál már visszajelzéseket. Hogyan határoznád meg: ki az átlagolvasód?

– Bár kevés visszajelzés jut el hozzám, a vélemények meglehetősen biztatók. Ha nem így lenne, akkor nem is folytattam volna az írást. Nem a siker vagy a pénz ösztönöz, de azért minden ember számára fontos, hogy kedveljék, amit csinál. Nemrég a református kollégiumban tartottam online előadást a csendesnapon A hit szerepe a fantázia világában címmel. A diákoknak kötelező volt a részvétel, és amikor meghallották, hogy valamilyen könyvbemutatóról van szó, akkor kissé unottan ültek a képernyők elé. Az előadás vége felé azonban annyira sikerült felkeltenem a fiatalok figyelmét, hogy rengeteg hozzászólást írtak az előadáshoz. Az iskolalelkészen keresztül eljuttattam könyveket is a kollégiumba, amelyeket mind meg is vásároltak a diákok. Megtudtam, hogy néhány fiatal, aki elolvasta a legutóbbi regényemet, osztályról osztályra járva bemutatta a kötetet, így a társaikat is jobban érdekelte a dolog. Az idősebb korosztály a történelmi vonatkozás miatt ösztönzés nélkül is érdeklődik a könyveim iránt, de annak külön örülök, ha sikerül felkeltenem a fiatalok érdeklődését.

Erdélyi harcok, kalotaszegi „karanténos” prédikációkötet

A pandémia idején – bár tudom, hogy számos nehézséggel is meg kellett küzdened – két újabb könyved is megjelent. Lelkipásztor-íróként törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb jelentkezel egy prédikációgyűjteménnyel is?

– A prédikációs kötetben húsz kalotaszegi település lelkipásztorainak igehirdetését gyűjtöttük össze. Az ötlet nem tőlem származik, az esperes fordult hozzám a gondolattal, hogy jó lenne az utókor számára is megörökíteni azokat az igehirdetéseket, amelyek ebben a különös időszakban elhangzottak. A kötetet én szerkesztettem, a borítótervet is én készítettem, és teljesen más érzés volt egy ilyen köteten dolgozni, hiszen itt a teológiai ismereteimet alaposabban fel kellett használnom. Sikerült tartalmas, szép kötetet kiadni, ami rengeteg képet is tartalmaz azokról a templomokról, ahol a „karanténos” prédikációk elhangzottak.

Legújabb regényed, az Erdélyi szabadságharc címe is erősen rímel az előzőre (Erdélyi trónharc). Mennyiben folytatja azt a vonulatot, mennyiben hoz mást, újdonságot ahhoz képest?

– Nem nagyon kedvelem a folytatásokat, ezért igyekszem mindig valami újat kitalálni. A cím csak annyiban kötődik az előzőhöz, hogy erdélyi történelmi eseményt örökít meg. Mivel az itteni történetekre fogékony a magyar olvasóközönség, ezért marketing szempontból is fontos volt, hogy megmaradjon Erdély a címben.

Milyen munkafolyamat előzte meg ezt a könyvedet?

– A vesztegzár kezdetén azt reméltem, hogy több időm lesz az írásra, de – mint gondolom, mindenki más esetében – nálam is előtérbe került a halogatott háztáji munkák elvégzése. Eddig ez a regény igényelte a legtöbb kutatómunkát, ezért is késett egy évet a tervekhez képest. A szabadságharc nagyon fontos téma a magyarság számára, a legtöbb nemzeti ünnepünk is ehhez az eseményhez kötődik, így nem lehettem felszínes. Ezért kerestem fel a kézirattal Egyed Ákost, aki történész szemmel olvasta el a regényt, és észrevételeivel segített megőriznem a történelmi hűséget.

Történelmi krimi a vallásszabadságról

Feltételezem, hogy vannak további terveid is az írás terén. Mi az, ami ezek közül elárulható?

– A következő regény munkacíme Erdélyi vallásszabadság 1568, ez szintén különálló történetet örökít majd meg, bizonyos szempontból mégis illeszkedik az utóbbi történetek sorába. Történelmi kriminek képzeltem el, melynek cselekményei a tordai országgyűlés ideje alatt játszódnak, amikor a világon először kimondták azt, hogy senkit nem szabad üldözni a vallása miatt. A történet mondanivalója nagyon világos: az elfogadás és a szabadság nem újkeletű dolog. Teljesen mást jelent az erdélyi magyar ember számára az elfogadás, ami komoly történelmi alapokon nyugszik, mint a mai értelemben vett, sokszor erőltetett és álságos nyugati elfogadásmánia. Nálunk szüntették meg először a jobbágyságot, ami a mai divatos mozgalmakat is más fényben tünteti fel számunkra. De, ahogy mondani szokás: ez már egy másik történet.

borito

Olvass bele: Erdélyi szabadságharc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s