A szolgálólány meséje – film vagy könyv?

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Reklámok

Margaret Atwood kanadai író, költő, irodalomkritikus és feminista. Talán ez utóbbi ideológiai nézetéhez kapcsolódóan vált fontossá számára, hogy női sorsokról, a női lét fontosságáról, az elnyomás elleni küzdelemről írjon. Ő pedig mindezt olyan köntösbe öltöztette, mely egyszerre izgalmas, figyelemfelkeltő és hátborzongató.

boritokepSzolgalolany

Hosszú oldalakon keresztül foglalkoztat a regény cselekményének ideje. Jó ideig egyetlen utalás sem történik arra, hogy mikor játszódik a történet. Néhány elejtett szó arra enged következtetni, hogy a közelmúlt, esetleg a jelen lehet az, amit keresek. Majd egyszer csak világossá válik. A könyv a jövőről beszél. És ez a jövő se nem szép, se nem kecsegtető. Inkább a hideg ráz tőle. Az könyvben megjelenített disztópia egy olyan világot tár elénk, mely minden kegyetlenségével és félelmével együtt akár a mi jövőnk is lehet.

            A Földünk romlásnak indul, ezért lelkes polgárai – kiket később parancsnoknak neveznek – úgy döntenek, megmentik a bolygót. Nem csak a környezetszennyezés káros hatásait kívánják megszüntetni, de a rendbontás, bűnözés, csalás visszaszorítása is legfontosabb célkitűzéseik közé tartozik. A rendszer legfontosabb eleme a gyermekhalandóság visszaszorítása és a születési arány növelése. Csakhogy ez nem egyszerű egy olyan világban, ahol a parancsnokok és feleségeik nagy része meddő. Ennek okán születnek meg a szolgálólányok. Ők azok, akik még képesek gyereket szülni, így arra kényszerülnek, hogy megáldják a parancsnokházaspárokat egy-egy gyerekkel.

            A tökéletességre való törekvés nem csak egy vágyálom, hanem egy olyan szükséglet, mely nélkül a világ már elképzelhetetlennek tűnik. A kérdés csupán az, hogy kinek mi a tökéletes? Hiba nélkülinek tudunk-e nevezni egy olyan világot, ahol több száz nő szenved azért, hogy valaki más boldog lehessen? Hiába a bolygó megmentése a cél, ha a személyes öröm, az önmegvalósítás, egyáltalán a saját egyéniség megtartása is kihívásnak tűnik azon nők számára, akik szolgasorsba kerültek gyümölcsöző méhük révén. A szolgálólány szerepből való egyetlen menekülési útvonal a halál. Ebben a világban minden nő értékes, aki képes gyereket szülni, ez pedig a kor felbecsülhetetlen kincsének számít. Az egyéni érdek, a személyes jólét teljesen háttérbe szorul, hiszen a rendszer szemszögéből mérgező és veszélyes jelenségnek számít.

            A könyvet olvasva számtalan furcsa, meghökkentő dologgal találkozhatunk, mégis a leginkább mellbevágó az a felismerés, hogy az itt megjelenő, számunkra zord, elnyomó és diktatorikus világ bizonyos elemei egyre közelebb kerülnek a mi valóságunkhoz. A környezetszennyezés, káros anyagok kibocsátása, valamint a meddőség folyamatos növekedése olyan következményekkel járhatnak, melyek a műben megjelenő disztópia pontos másai lesznek. Ha egyszer eljut oda a világunk, hogy megszorításokat kell alkalmazni az emberi faj fenntartásának és életben maradásának érdekében, vajon hogyan döntünk? Mire képes az ember a bolygó megmentéséért? Milyen eszközökkel harcol? És ami a legfontosabb, ebben a harcban hol marad az emberi méltóság, a személyes döntések, a szabad gondolkodás lehetősége?

            Ez a mindenképpen meghökkentő, elgondolkodtató és nem utolsósorban izgalmas történet már nemcsak könyv formájában, de sorozatként is elérhető a kíváncsiskodók számára. Bár az alaptörténet, a cselekmény főbb szálai megegyeznek, a sorozat mégis túllép a könyvhöz fűződő szoros viszonyon, majd adott ponton teljesen el is válik tőle, és tovább fűzi az egyre izgalmasabb történetet, kiegészítve olyan szálakkal, melyek még több szemszögből igyekeznek bemutatni a Gileádban zajló történéseket, az ott élő és szenvedő nők sorsát, akik bár egy nemes tettért, az emberiség fenntartásáért szenvednek, közben elvesztik identitásukat, a valósághoz való viszonyukat, szabad akaratukat. Valójában mindent, ami miatt ma azt mondjuk, érdemes élni.

Ilyenkor gyakran felmerül, hogy a több mint 30 éves könyv vagy a belőle készült sorozat nyújt-e nagyobb élményt. Az ilyen megmérettetések leggyakrabban a könyveknek kedveznek, ritkábban hallani, hogy a filmnek sikerül felvennie a versenyt a kötettel. Ráadásul Margaret Atwood irodalmi igényességű szövege legalább úgy sodor magával, mint filmkockáktól várnánk, az írónő úgy játszik a mondatokkal, hogy folyamatosan fokozni tudja a várakozást, az izgalmat, ugyanakkor döbbenetes képekkel sújt le az olvasóra. Előbb a könyvet olvastam, a filmre pedig kifejezetten kíváncsi lettem: vajon mit tudtak „elrontani” a történeten. A sorozatnak sikerül sokban követni a könyvet, viszont számos esetben más megoldást használnak a filmben, mint amire az olvasmány alapján számítottam, így a könyv történetét ismerve mégsem kellett teljesen lemondanom az újdonság varázsáról. Megjelennek olyan szereplők, akik a könyvben épp csak említésre kerültek, megismerhetünk más életutakat, melyek még izgalmasabbá teszik a történéseket. A szolgálólány meséje esetében az adaptáció egy igen érdekes formájával állunk szemben, mivel a könyv csupán a sorozat első évadának szolgált alapjául. Hányszor voltunk már úgy egy könyvvel, hogy sajnáltuk, amikor vége lett, legszívesebben tovább olvastuk volna a történetet, még több dolgot szerettünk volna megélni a szereplőkkel együtt, megismerni az életük további mozzanatait. A sorozat készítői pont erre adnak nekünk lehetőséget. Bár igaz, hogy nem az olvasás élménye folytatódik, de a további történéseket mégis megismerhetjük film formájában, az epizódok talán még izgalmasabb szálakat mozgatnak meg, mint a könyvben feltárt események. Nem véletlenül nyert nyolc Emmy-díjat, a legjobb drámasorozatnak járó Aranyglóbuszt, amit a legjobb főszerepért Elisabeth Moss is megkapott. És készül a harmadik évad is.

konyvborito

elso angol borito

 

 

 

Olvass bele: A szolgálólány meséje

 

 


Margaret Arwood A szolgálólány meséje, Lazi, Szeged, 2006 (ford.: Mohácsi Enikő), Jelenkor, Budapest, 2017. Az eredeti változat The Handmaid’s Tale címmel 1985-ben jelent meg.

A szolgálólány meséje már megjelenésének évében, 1985-ben Governor General’s díjat kapott, 1987-ben pedig Arthur C. Clarke díjat. Még a 2017-es sorozatot megelőzően a regényből 1990-ben mozifilm készült, 2000-ben Koppenhágában opera, többször színpadra adaptálták, egy kanadai banda pedig zenei albumot szentelt a történetnek. Az egyik leggyakrabban emlegetett sokkoló információ a regény kapcsán, hogy könyvében az írónő semmi olyat nem ír le, ami világunkban valahol valamikor meg ne történt volna. Margaret Atwood 2000-ben Man Booker díjat kapott The Blind Assassin című kötetével.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár

Maros Megyei Könyvtár, 2017-es kiadás

Maros Megyei Könyvtár, 2006-os kiadás

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

 

Semmi – a betiltott házi olvasmány

Gondolkodtunk már azon, hogy mi is az élet értelme? És itt most nem Madách-nak Az ember tragédiájában bemutatott létértelmezési kérdéseire gondolok, vagy Ádámnak az élet értelmét kereső utazásaira, hanem hogy számunkra, úgy igazán, mit jelent az élet értelme? És mit jelenthet egy kiskamasznak? Janne Teller erre próbálja keresni a választ egy olyan világban, ahol különböző életszemléletek, világlátások és erkölcsi kérdések ütköznek össze.

semmi Janne Teller

Nyaralni készülünk. Pakolok. Szandál. Fürdőruha. Ebook-olvasó. Egy jó nyaralás elengedhetetlen kellékei. A repülőn töltött néhány óra épp alkalmas arra, hogy belekezdjek egy új könyvbe. Válogatok. Valami könnyed, laza olvasmányra vágyom, mely nem repít filozófiai magasságokba, nincs bonyolult cselekményszál, épp csak elszórakoztat. A listámon ráakadok egy könyvre, Janne Teller: Semmi. Csupán arra emlékszem a könyvvel kapcsolatban, hogy valahol házi olvasmány volt a diákoknak. Pont ez kell nekem. Egy jó kis könnyed diákregény. Valahol Olaszország fölött rájöttem, hogy ez nem is könnyed, nem is laza nyári olvasmány. Bár diákokról szól, de igenis belemarkol az ember szívébe azzal, hogy kendőzetlenül mutatja meg azt a világot, melyben a mai tinédzsereknek helyt kell állniuk.

Mi a dolga egy tizenéves gyereknek? Járjon iskolába, tanuljon, játsszon a barátaival, szórakozzon, kiránduljon. De mi van akkor, ha az a gyerek, akinek ez lenne a „dolga”, rájön arra, hogy mindennek nincs értelme. „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Pierre Anthon, a lázadó kiskamasz ezekkel a szavakkal hagyja el az iskolát, és úgy dönt, az elkövetkező időket egy szilvafa tetején fogja tölteni. Hogy jut el odáig egy gyerek, hogy úgy érezze, semminek nincs értelme? És mit tehet ilyenkor a környezete? Néhány osztálytárs úgy dönt, megmutatják Pierre-nek az élet valódi értelmét.

A keresgélés eleinte csupán ártatlan játéknak tűnik. Elkezdődik a gyűjtögetés. Mindenki a maga módján próbál hozzájárulni ahhoz, hogy osztálytársuk elhiggye, valóban van értelme az életnek. Az első néhány lépés, bár egyszerűnek tűnik, mégis morális határokat feszeget. Aztán egyre inkább kezdenek belemerülni a bizonygatásba. Amikor azt hisszük, hogy ennél tovább már nem mehetnek el, akkor újabb és újabb meghökkentő, néhol egészen borzongató dolgok történnek, mindezt teljes természetességgel gondolják az élet valódi értelmének egyik keresési fázisaként. A keresgélés már nemcsak arról szól, hogy osztálytársuknak bizonyítsanak, hanem saját maguk is egyre inkább meghökkentő tetteikben látják az élet értelmének fontosságát. Ehhez a gyermeki gondolkodáshoz pedig szorosan kapcsolódik a felnőttek világa, ahogyan ők viszonyulnak mindehhez a kereséshez, és valami olyan különleges dolognak tekintik, mely egyedülálló és meghatározhatatlan. Közben fel sem merül bennük, hogy mindaz, amit ezek a gyerekek csináltak, hogy igyekeztek értelmet adni mindannak, amiért élünk, a világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen. A kérdés csupán az, milyen módon?

Hogy lehet egy olyan világban élni, ahol azt érzed, semmi nem ér semmit? Mindeközben nemcsak élni, hanem elfogadni a körülöttünk levő dolgokat, és úgy tenni, mintha élveznénk ezt az egészet. Az élet értelmének keresése nehéz dolog. Erre egytől-egyig rájön az összes diák, aki a keresésben részt vesz. Mindenki feláldoz valamit, és ez természetesen fájdalommal tölti el őket. Közben pedig tudják, hogy az áldozat csodát fog szülni, mellyel megmenthetik egy társuk életét és boldogságát.

Olvasás közben igen különböző gondolatok váltják egymást a fejemben. Először, hogy mégis ki az a tanár, aki ezt gyerekek kezébe adja? Később már teljesen egyértelművé válik számomra, hogy ezt igenis olvasniuk kell a gyerekeknek. Mi kínálhatna ennél jobb alkalmat arra, hogy az élet értelméről beszélhessünk velük? Hogy megismerjék az őket körülvevő világot, mely néhol kedves, máskor gonosz és undorító.

A könyv által felvetett kérdések nemcsak a gyerekek, de felnőttek számára is igen elgondolkodtatóak lehetnek. A narráció során vajmi ritkán kapunk választ ezekre a kérdésekre, sokkal inkább újabbak merülnek fel bennünk, melyeket ha sikerül megválaszolnunk, talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk saját életünk értelmének meghatározásához.

semmi borito

 

 

Olvass bele: Semmi

 


Janne Teller Semmi, Scolar Kiadó, Budapest, 2011

Janne Teller dán írónő Koppenhágában született 1964-ben. New Yorkban és Berlinben él, de az EU és az ENSZ részére konfliktusmegoldó szakemberként a világ számos országában járt és lakott már, köztük Afrikában is. Semmi című első ifjúsági regénye 2000-ben jelent meg dán nyelven (Intet), majd 2010-ben angol (Nothing), 2011-ben magyar fordításban. Nagy port kavart, betiltották, mert veszélyesnek tartották a fiatalokra nézve. Az írónő 2001-ben megkapta érte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, majd 2011-ben az angol nyelvű kiadásért a Michael L. Printz emlékdíjat.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Maros Megyei Könyvtár

Szatmár Megyei Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár