Semmi – a betiltott házi olvasmány

Gondolkodtunk már azon, hogy mi is az élet értelme? És itt most nem Madách-nak Az ember tragédiájában bemutatott létértelmezési kérdéseire gondolok, vagy Ádámnak az élet értelmét kereső utazásaira, hanem hogy számunkra, úgy igazán, mit jelent az élet értelme? És mit jelenthet egy kiskamasznak? Janne Teller erre próbálja keresni a választ egy olyan világban, ahol különböző életszemléletek, világlátások és erkölcsi kérdések ütköznek össze.

semmi Janne Teller

Nyaralni készülünk. Pakolok. Szandál. Fürdőruha. Ebook-olvasó. Egy jó nyaralás elengedhetetlen kellékei. A repülőn töltött néhány óra épp alkalmas arra, hogy belekezdjek egy új könyvbe. Válogatok. Valami könnyed, laza olvasmányra vágyom, mely nem repít filozófiai magasságokba, nincs bonyolult cselekményszál, épp csak elszórakoztat. A listámon ráakadok egy könyvre, Janne Teller: Semmi. Csupán arra emlékszem a könyvvel kapcsolatban, hogy valahol házi olvasmány volt a diákoknak. Pont ez kell nekem. Egy jó kis könnyed diákregény. Valahol Olaszország fölött rájöttem, hogy ez nem is könnyed, nem is laza nyári olvasmány. Bár diákokról szól, de igenis belemarkol az ember szívébe azzal, hogy kendőzetlenül mutatja meg azt a világot, melyben a mai tinédzsereknek helyt kell állniuk.

Mi a dolga egy tizenéves gyereknek? Járjon iskolába, tanuljon, játsszon a barátaival, szórakozzon, kiránduljon. De mi van akkor, ha az a gyerek, akinek ez lenne a „dolga”, rájön arra, hogy mindennek nincs értelme. „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Pierre Anthon, a lázadó kiskamasz ezekkel a szavakkal hagyja el az iskolát, és úgy dönt, az elkövetkező időket egy szilvafa tetején fogja tölteni. Hogy jut el odáig egy gyerek, hogy úgy érezze, semminek nincs értelme? És mit tehet ilyenkor a környezete? Néhány osztálytárs úgy dönt, megmutatják Pierre-nek az élet valódi értelmét.

A keresgélés eleinte csupán ártatlan játéknak tűnik. Elkezdődik a gyűjtögetés. Mindenki a maga módján próbál hozzájárulni ahhoz, hogy osztálytársuk elhiggye, valóban van értelme az életnek. Az első néhány lépés, bár egyszerűnek tűnik, mégis morális határokat feszeget. Aztán egyre inkább kezdenek belemerülni a bizonygatásba. Amikor azt hisszük, hogy ennél tovább már nem mehetnek el, akkor újabb és újabb meghökkentő, néhol egészen borzongató dolgok történnek, mindezt teljes természetességgel gondolják az élet valódi értelmének egyik keresési fázisaként. A keresgélés már nemcsak arról szól, hogy osztálytársuknak bizonyítsanak, hanem saját maguk is egyre inkább meghökkentő tetteikben látják az élet értelmének fontosságát. Ehhez a gyermeki gondolkodáshoz pedig szorosan kapcsolódik a felnőttek világa, ahogyan ők viszonyulnak mindehhez a kereséshez, és valami olyan különleges dolognak tekintik, mely egyedülálló és meghatározhatatlan. Közben fel sem merül bennük, hogy mindaz, amit ezek a gyerekek csináltak, hogy igyekeztek értelmet adni mindannak, amiért élünk, a világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen. A kérdés csupán az, milyen módon?

Hogy lehet egy olyan világban élni, ahol azt érzed, semmi nem ér semmit? Mindeközben nemcsak élni, hanem elfogadni a körülöttünk levő dolgokat, és úgy tenni, mintha élveznénk ezt az egészet. Az élet értelmének keresése nehéz dolog. Erre egytől-egyig rájön az összes diák, aki a keresésben részt vesz. Mindenki feláldoz valamit, és ez természetesen fájdalommal tölti el őket. Közben pedig tudják, hogy az áldozat csodát fog szülni, mellyel megmenthetik egy társuk életét és boldogságát.

Olvasás közben igen különböző gondolatok váltják egymást a fejemben. Először, hogy mégis ki az a tanár, aki ezt gyerekek kezébe adja? Később már teljesen egyértelművé válik számomra, hogy ezt igenis olvasniuk kell a gyerekeknek. Mi kínálhatna ennél jobb alkalmat arra, hogy az élet értelméről beszélhessünk velük? Hogy megismerjék az őket körülvevő világot, mely néhol kedves, máskor gonosz és undorító.

A könyv által felvetett kérdések nemcsak a gyerekek, de felnőttek számára is igen elgondolkodtatóak lehetnek. A narráció során vajmi ritkán kapunk választ ezekre a kérdésekre, sokkal inkább újabbak merülnek fel bennünk, melyeket ha sikerül megválaszolnunk, talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk saját életünk értelmének meghatározásához.

semmi borito

 

 

Olvass bele: Semmi

 


Janne Teller Semmi, Scolar Kiadó, Budapest, 2011

Janne Teller dán írónő Koppenhágában született 1964-ben. New Yorkban és Berlinben él, de az EU és az ENSZ részére konfliktusmegoldó szakemberként a világ számos országában járt és lakott már, köztük Afrikában is. Semmi című első ifjúsági regénye 2000-ben jelent meg dán nyelven (Intet), majd 2010-ben angol (Nothing), 2011-ben magyar fordításban. Nagy port kavart, betiltották, mert veszélyesnek tartották a fiatalokra nézve. Az írónő 2001-ben megkapta érte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, majd 2011-ben az angol nyelvű kiadásért a Michael L. Printz emlékdíjat.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Maros Megyei Könyvtár

Szatmár Megyei Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

Reklámok