Hallgatások könyve

Tompa Andrea: Omerta – Hallgatások könyve

Reklámok

Hosszú téli estéken sokszor meséltek nekem a szüleim. Egy ideig mesekönyvből, majd egyre gyakrabban kerültek elő személyes történeteik, emlékeik. Bár éreztem, hogy saját élményeikről mesélnek, sokáig nem tudtam elkülöníteni ezeket a történeteket a mesék világától. Miért lett volna bármikor olyan a világ, hogy sorba kellett állni kenyérért?

boritokep

Hogy titokban kellett szervezett körülmények között filmeket nézni? Hogy ismeretség kellett ahhoz, hogy hús legyen az asztalon? Az én szabad világomban ezek a történetek sokáig csak meséknek tűntek. Beleolvadtak a tündérmesék világába. Ahol én éltem, ott nem kellett megküzdeni a finom falatokért, nem kellett titokban tartani semmit, és mindez annyira természetesnek hatott, hogy csak későre tudatosult bennem ezeknek a kissé zord meséknek a valósága. Felnőttként igyekszem újabb és újabb „meséket” gyűjteni arról a világról, melyek már nem csak a szüleim történetei, hanem könyvek által találnak meg.

A 20. század közepén a határok megváltozása után nem sokkal futballmeccs van Kolozsváron. Vajon kinek drukkol egy kolozsvári kispolgár, amikor a román és a magyar csapat egymás ellen játszik? Romániai magyarként kit érez közelebb magához? Azt, akitől néhány éve elszakították, vagy azt, akivel kénytelen volt megtanulni együtt élni? Egy kicsit ide is tartozik, egy kicsit oda is, de hogyan határozza meg identitását mint erdélyi magyar? „Vesztettünk mi magyarok, és nyertünk mi, a Román Népköztársaság állampolgárai. Ilyen ez a futball.” És nem csak a futball, hanem az életük. Ilyenképp vívódnak magukban Tompa Andrea regényhősei, akik próbálják megtalálni helyüket az újonnan létrejött országukban, ahol az ország újjáépítése mellett identitásuk újradefiniálása a cél.

Az Omerta 2017-es kolozsvári bemutatója alkalmával a szerző és a szerkesztő a könyv kuliszatitkairól is mesélt, erről itt olvashattok beszámolót.

A regény négy egymástól elkülönülő fejezetből áll össze, melyek más-más személy bizonyos életszakaszait mesélik el. Mindenik élet különböző, mégis van bennük valami közös. Ugyanabban az időben, ugyanabban a városban próbál négy ember boldog lenni. Mindenki másként keresi a maga boldogságát. Van, akinek a növények, a föld, a természet közelsége a fontos, más az isteni jelenlétre vágyik, egy dolog mégis közös mindnyájuk sorsában: a boldogság meg nem találásának fő oka a politika.

A történelem szerves részét képezi a regénynek, a korszak jellegzetességei rányomják bélyegüket a regény szereplőinek életére. Az ország határai megváltoztak, az identitásválság erőteljesen megjelenik az erdélyi magyarok életében, a régi élethelyükön egy új országban próbálnak boldogulni, ahol már nem ugyanazok a szabályok, nem lehet olyan életet élni, mint régen. Mindeközben pedig egy jobb élet reményében kénytelenek alávetni magukat a hatalomnak, felépíteni egy olyan országot, amit sajátjuknak kellene vallaniuk. De mégis, hogyan lehetséges magyarként otthon érezni magad egy olyan országban, ahol az egyetemeken lassan eltűnik a magyar nyelvű oktatás, ahol néped történelmét egy tollvonással húzzák át?

libri

Az egyetlen dolog, ami lehetséges, az a hallgatás. Ennek minden formája. Hogyan tudunk a hallgatásról többes számban beszélni? Mitől lesz a csendben maradás, a szavak ki nem mondása: „hallgatások”? Tompa Andrea legutóbbi regénye a hallgatás összes aspektusát képes felfedni úgy, hogy valójában ki sem mondja őket. Főhősei hallgatnak, mert nem mondhatják el véleményüket. A boldogulásuk, a jobb élet reményében kénytelenek magukban tartani mindazt, amit gondolnak, a rendszer elvárásait kénytelenek teljesíteni. Elhallgatnak, mert félnek a következményektől. A csendben maradás, bár nem vezet sehová, legalább megóvja őket a börtöntől, az erőszaktól, az elnyomástól. Lehallgatják őket, mert a rendszer mindenekelőtt. A felsőbb hatalom akkor érzi magát igazán biztonságban, ha mindent tud. Tehát lehallgat és kihallgat. Kihallgatják őket, mert büntetni kell mindenkit, aki bármilyen formában a rendszer ellen cselekszik.

Beszélgetés Tompa Andrea íróval, színikritikussal:
Semmi más nem érdekel ennyire szenvedélyesen

Ebben a zordnak tűnő világban mindenki megpróbál boldogulni, mégis mindnyájuk életét erőteljesen meghatározza a korabeli politikai helyzet. Vilmos, a rózsanemesítő szakmai előmenetele érdekében megpróbál beállni az újonnan kialakult rendszerbe. Számára az egyetlen fontos és értelmes dolog a rózsa. Úgy él, mintha semmi másnak nem lenne értelme a földön. Miután csatlakozik a rendszerhez, hajlandó mindent feláldozni, mely az eddigi élete szöges ellentéte, csupán egyetlen dologért: a rózsái iránti szeretetért. Kali, a széki asszony hiába próbál kívül maradni a politikán, Vilmos által áldozat lesz ő is. Ez az egyszerű asszony Kolozsvárra menekül egy jobb élet reményében. Vilmos által ez az élet meg is adatik egy rövid ideig, majd közvetve óriási hatalmi nyomás telepszik rá, meg kell változtatnia életét Vilmos előmenetele érdekében. Annuska semmi mást nem szeretne, csak a földet, ezt sem hagyják meg neki. Ez az egyszerű lány egyetlen dologban leli életének értelmét, a földművelésben. A föld, az állatok iránti szeretet mindent felülmúl. Ez segíti át a családi gondokon, az emberi kapcsolatai kiüresedésén, ez adja életének az egyetlen értelmet. Amikor a kolozsvári hóstátiak helyzete megváltozik, úgy tűnik, kénytelen mindent feladni azért, hogy szeretett földjét elnyelje a betonrengeteg. Eleonóra csak az Isten dicsőítésében leli örömét, őt ebben korlátozzák. Az egyszerű ember csak abban hihetett, amiben a rendszer. A hit korlátozása egy olyasfajta biztonságot jelentett a vezetés számára, mely által úgy érezhette, kezében tart minden állampolgárt. A könyv utolsó fejezetében a rendszer elnyomásának olyan részletei tárulnak a szemünk elé, melyet a korabeli társadalom viszonylag kis része szenvedett el, mégis súlyos következményeket vont maga után. Bár a vallásgyakorlás bizonyos korlátok között, de megengedett volt, Isten szolgáinak bűnhődniük kellett, ha a rendszer ellen vétettek életükkel. Az egyházi emberek, apácák meghurcolása titokban, kegyetlenül és az állam által teljesen természetesnek tartott körülmények között zajlott.

A hallgatások könyvében megismerjük négy ember teljesen különböző, mégis egybefonódó történetét. A szereplők egyes szám első személyben beszélnek, néhol meglepő részletességgel arról, miként tudták elviselni a körülöttük történő eseményeket, és közben hogyan tudták megtalálni egészen apró dolgokban a boldogságukat. Részesei lehetünk a személyes identitás újraalkotásának. Megismerjük az 1900-as évek közepén élő, fejlődő és változó Kolozsvár arcát, mely változás a ma ismert városunkat is eredményezte.

omerta borito

 

 

 

Olvass bele: Omerta

 

 


Tompa Andrea Kolozsváron született, 1990-ben Budapestre költözött. A Színház folyóirat főszerkesztője. A napokban tartotta székfoglaló beszédét a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár

Szatmár Megyei Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

 

 

A szolgálólány meséje – film vagy könyv?

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Margaret Atwood kanadai író, költő, irodalomkritikus és feminista. Talán ez utóbbi ideológiai nézetéhez kapcsolódóan vált fontossá számára, hogy női sorsokról, a női lét fontosságáról, az elnyomás elleni küzdelemről írjon. Ő pedig mindezt olyan köntösbe öltöztette, mely egyszerre izgalmas, figyelemfelkeltő és hátborzongató.

boritokepSzolgalolany

Hosszú oldalakon keresztül foglalkoztat a regény cselekményének ideje. Jó ideig egyetlen utalás sem történik arra, hogy mikor játszódik a történet. Néhány elejtett szó arra enged következtetni, hogy a közelmúlt, esetleg a jelen lehet az, amit keresek. Majd egyszer csak világossá válik. A könyv a jövőről beszél. És ez a jövő se nem szép, se nem kecsegtető. Inkább a hideg ráz tőle. Az könyvben megjelenített disztópia egy olyan világot tár elénk, mely minden kegyetlenségével és félelmével együtt akár a mi jövőnk is lehet.

            A Földünk romlásnak indul, ezért lelkes polgárai – kiket később parancsnoknak neveznek – úgy döntenek, megmentik a bolygót. Nem csak a környezetszennyezés káros hatásait kívánják megszüntetni, de a rendbontás, bűnözés, csalás visszaszorítása is legfontosabb célkitűzéseik közé tartozik. A rendszer legfontosabb eleme a gyermekhalandóság visszaszorítása és a születési arány növelése. Csakhogy ez nem egyszerű egy olyan világban, ahol a parancsnokok és feleségeik nagy része meddő. Ennek okán születnek meg a szolgálólányok. Ők azok, akik még képesek gyereket szülni, így arra kényszerülnek, hogy megáldják a parancsnokházaspárokat egy-egy gyerekkel.

            A tökéletességre való törekvés nem csak egy vágyálom, hanem egy olyan szükséglet, mely nélkül a világ már elképzelhetetlennek tűnik. A kérdés csupán az, hogy kinek mi a tökéletes? Hiba nélkülinek tudunk-e nevezni egy olyan világot, ahol több száz nő szenved azért, hogy valaki más boldog lehessen? Hiába a bolygó megmentése a cél, ha a személyes öröm, az önmegvalósítás, egyáltalán a saját egyéniség megtartása is kihívásnak tűnik azon nők számára, akik szolgasorsba kerültek gyümölcsöző méhük révén. A szolgálólány szerepből való egyetlen menekülési útvonal a halál. Ebben a világban minden nő értékes, aki képes gyereket szülni, ez pedig a kor felbecsülhetetlen kincsének számít. Az egyéni érdek, a személyes jólét teljesen háttérbe szorul, hiszen a rendszer szemszögéből mérgező és veszélyes jelenségnek számít.

            A könyvet olvasva számtalan furcsa, meghökkentő dologgal találkozhatunk, mégis a leginkább mellbevágó az a felismerés, hogy az itt megjelenő, számunkra zord, elnyomó és diktatorikus világ bizonyos elemei egyre közelebb kerülnek a mi valóságunkhoz. A környezetszennyezés, káros anyagok kibocsátása, valamint a meddőség folyamatos növekedése olyan következményekkel járhatnak, melyek a műben megjelenő disztópia pontos másai lesznek. Ha egyszer eljut oda a világunk, hogy megszorításokat kell alkalmazni az emberi faj fenntartásának és életben maradásának érdekében, vajon hogyan döntünk? Mire képes az ember a bolygó megmentéséért? Milyen eszközökkel harcol? És ami a legfontosabb, ebben a harcban hol marad az emberi méltóság, a személyes döntések, a szabad gondolkodás lehetősége?

            Ez a mindenképpen meghökkentő, elgondolkodtató és nem utolsósorban izgalmas történet már nemcsak könyv formájában, de sorozatként is elérhető a kíváncsiskodók számára. Bár az alaptörténet, a cselekmény főbb szálai megegyeznek, a sorozat mégis túllép a könyvhöz fűződő szoros viszonyon, majd adott ponton teljesen el is válik tőle, és tovább fűzi az egyre izgalmasabb történetet, kiegészítve olyan szálakkal, melyek még több szemszögből igyekeznek bemutatni a Gileádban zajló történéseket, az ott élő és szenvedő nők sorsát, akik bár egy nemes tettért, az emberiség fenntartásáért szenvednek, közben elvesztik identitásukat, a valósághoz való viszonyukat, szabad akaratukat. Valójában mindent, ami miatt ma azt mondjuk, érdemes élni.

Ilyenkor gyakran felmerül, hogy a több mint 30 éves könyv vagy a belőle készült sorozat nyújt-e nagyobb élményt. Az ilyen megmérettetések leggyakrabban a könyveknek kedveznek, ritkábban hallani, hogy a filmnek sikerül felvennie a versenyt a kötettel. Ráadásul Margaret Atwood irodalmi igényességű szövege legalább úgy sodor magával, mint filmkockáktól várnánk, az írónő úgy játszik a mondatokkal, hogy folyamatosan fokozni tudja a várakozást, az izgalmat, ugyanakkor döbbenetes képekkel sújt le az olvasóra. Előbb a könyvet olvastam, a filmre pedig kifejezetten kíváncsi lettem: vajon mit tudtak „elrontani” a történeten. A sorozatnak sikerül sokban követni a könyvet, viszont számos esetben más megoldást használnak a filmben, mint amire az olvasmány alapján számítottam, így a könyv történetét ismerve mégsem kellett teljesen lemondanom az újdonság varázsáról. Megjelennek olyan szereplők, akik a könyvben épp csak említésre kerültek, megismerhetünk más életutakat, melyek még izgalmasabbá teszik a történéseket. A szolgálólány meséje esetében az adaptáció egy igen érdekes formájával állunk szemben, mivel a könyv csupán a sorozat első évadának szolgált alapjául. Hányszor voltunk már úgy egy könyvvel, hogy sajnáltuk, amikor vége lett, legszívesebben tovább olvastuk volna a történetet, még több dolgot szerettünk volna megélni a szereplőkkel együtt, megismerni az életük további mozzanatait. A sorozat készítői pont erre adnak nekünk lehetőséget. Bár igaz, hogy nem az olvasás élménye folytatódik, de a további történéseket mégis megismerhetjük film formájában, az epizódok talán még izgalmasabb szálakat mozgatnak meg, mint a könyvben feltárt események. Nem véletlenül nyert nyolc Emmy-díjat, a legjobb drámasorozatnak járó Aranyglóbuszt, amit a legjobb főszerepért Elisabeth Moss is megkapott. És készül a harmadik évad is.

konyvborito

elso angol borito

 

 

 

Olvass bele: A szolgálólány meséje

 

 


Margaret Arwood A szolgálólány meséje, Lazi, Szeged, 2006 (ford.: Mohácsi Enikő), Jelenkor, Budapest, 2017. Az eredeti változat The Handmaid’s Tale címmel 1985-ben jelent meg.

A szolgálólány meséje már megjelenésének évében, 1985-ben Governor General’s díjat kapott, 1987-ben pedig Arthur C. Clarke díjat. Még a 2017-es sorozatot megelőzően a regényből 1990-ben mozifilm készült, 2000-ben Koppenhágában opera, többször színpadra adaptálták, egy kanadai banda pedig zenei albumot szentelt a történetnek. Az egyik leggyakrabban emlegetett sokkoló információ a regény kapcsán, hogy könyvében az írónő semmi olyat nem ír le, ami világunkban valahol valamikor meg ne történt volna. Margaret Atwood 2000-ben Man Booker díjat kapott The Blind Assassin című kötetével.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár

Maros Megyei Könyvtár, 2017-es kiadás

Maros Megyei Könyvtár, 2006-os kiadás

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

 

Semmi – a betiltott házi olvasmány

Gondolkodtunk már azon, hogy mi is az élet értelme? És itt most nem Madách-nak Az ember tragédiájában bemutatott létértelmezési kérdéseire gondolok, vagy Ádámnak az élet értelmét kereső utazásaira, hanem hogy számunkra, úgy igazán, mit jelent az élet értelme? És mit jelenthet egy kiskamasznak? Janne Teller erre próbálja keresni a választ egy olyan világban, ahol különböző életszemléletek, világlátások és erkölcsi kérdések ütköznek össze.

semmi Janne Teller

Nyaralni készülünk. Pakolok. Szandál. Fürdőruha. Ebook-olvasó. Egy jó nyaralás elengedhetetlen kellékei. A repülőn töltött néhány óra épp alkalmas arra, hogy belekezdjek egy új könyvbe. Válogatok. Valami könnyed, laza olvasmányra vágyom, mely nem repít filozófiai magasságokba, nincs bonyolult cselekményszál, épp csak elszórakoztat. A listámon ráakadok egy könyvre, Janne Teller: Semmi. Csupán arra emlékszem a könyvvel kapcsolatban, hogy valahol házi olvasmány volt a diákoknak. Pont ez kell nekem. Egy jó kis könnyed diákregény. Valahol Olaszország fölött rájöttem, hogy ez nem is könnyed, nem is laza nyári olvasmány. Bár diákokról szól, de igenis belemarkol az ember szívébe azzal, hogy kendőzetlenül mutatja meg azt a világot, melyben a mai tinédzsereknek helyt kell állniuk.

Mi a dolga egy tizenéves gyereknek? Járjon iskolába, tanuljon, játsszon a barátaival, szórakozzon, kiránduljon. De mi van akkor, ha az a gyerek, akinek ez lenne a „dolga”, rájön arra, hogy mindennek nincs értelme. „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Pierre Anthon, a lázadó kiskamasz ezekkel a szavakkal hagyja el az iskolát, és úgy dönt, az elkövetkező időket egy szilvafa tetején fogja tölteni. Hogy jut el odáig egy gyerek, hogy úgy érezze, semminek nincs értelme? És mit tehet ilyenkor a környezete? Néhány osztálytárs úgy dönt, megmutatják Pierre-nek az élet valódi értelmét.

A keresgélés eleinte csupán ártatlan játéknak tűnik. Elkezdődik a gyűjtögetés. Mindenki a maga módján próbál hozzájárulni ahhoz, hogy osztálytársuk elhiggye, valóban van értelme az életnek. Az első néhány lépés, bár egyszerűnek tűnik, mégis morális határokat feszeget. Aztán egyre inkább kezdenek belemerülni a bizonygatásba. Amikor azt hisszük, hogy ennél tovább már nem mehetnek el, akkor újabb és újabb meghökkentő, néhol egészen borzongató dolgok történnek, mindezt teljes természetességgel gondolják az élet valódi értelmének egyik keresési fázisaként. A keresgélés már nemcsak arról szól, hogy osztálytársuknak bizonyítsanak, hanem saját maguk is egyre inkább meghökkentő tetteikben látják az élet értelmének fontosságát. Ehhez a gyermeki gondolkodáshoz pedig szorosan kapcsolódik a felnőttek világa, ahogyan ők viszonyulnak mindehhez a kereséshez, és valami olyan különleges dolognak tekintik, mely egyedülálló és meghatározhatatlan. Közben fel sem merül bennük, hogy mindaz, amit ezek a gyerekek csináltak, hogy igyekeztek értelmet adni mindannak, amiért élünk, a világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen. A kérdés csupán az, milyen módon?

Hogy lehet egy olyan világban élni, ahol azt érzed, semmi nem ér semmit? Mindeközben nemcsak élni, hanem elfogadni a körülöttünk levő dolgokat, és úgy tenni, mintha élveznénk ezt az egészet. Az élet értelmének keresése nehéz dolog. Erre egytől-egyig rájön az összes diák, aki a keresésben részt vesz. Mindenki feláldoz valamit, és ez természetesen fájdalommal tölti el őket. Közben pedig tudják, hogy az áldozat csodát fog szülni, mellyel megmenthetik egy társuk életét és boldogságát.

Olvasás közben igen különböző gondolatok váltják egymást a fejemben. Először, hogy mégis ki az a tanár, aki ezt gyerekek kezébe adja? Később már teljesen egyértelművé válik számomra, hogy ezt igenis olvasniuk kell a gyerekeknek. Mi kínálhatna ennél jobb alkalmat arra, hogy az élet értelméről beszélhessünk velük? Hogy megismerjék az őket körülvevő világot, mely néhol kedves, máskor gonosz és undorító.

A könyv által felvetett kérdések nemcsak a gyerekek, de felnőttek számára is igen elgondolkodtatóak lehetnek. A narráció során vajmi ritkán kapunk választ ezekre a kérdésekre, sokkal inkább újabbak merülnek fel bennünk, melyeket ha sikerül megválaszolnunk, talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk saját életünk értelmének meghatározásához.

semmi borito

 

 

Olvass bele: Semmi

 


Janne Teller Semmi, Scolar Kiadó, Budapest, 2011

Janne Teller dán írónő Koppenhágában született 1964-ben. New Yorkban és Berlinben él, de az EU és az ENSZ részére konfliktusmegoldó szakemberként a világ számos országában járt és lakott már, köztük Afrikában is. Semmi című első ifjúsági regénye 2000-ben jelent meg dán nyelven (Intet), majd 2010-ben angol (Nothing), 2011-ben magyar fordításban. Nagy port kavart, betiltották, mert veszélyesnek tartották a fiatalokra nézve. Az írónő 2001-ben megkapta érte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, majd 2011-ben az angol nyelvű kiadásért a Michael L. Printz emlékdíjat.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Maros Megyei Könyvtár

Szatmár Megyei Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár