„Kalandregény”: Petőfi és kortársai a szabadságharc négy napján

Dienes András: Négy nap. Egy hadművelet regénye.

Reklámok

Gyerekkoromban – mint minden, a kilencvenes években gyerekeskedő, magyar iskolába járó erdélyi magyar gyerek, aki igyekezett komolyan venni saját magát – nagy rajongója voltam Petőfinek. Igaz, nem teljesen befolyástól mentesen: a tanító néni, majd később tanáraim irányítása alatt Petőfi Sándor volt talán a legnépszerűbb magyar költő, egymást érték a Petőfi-események, kívülről tudtuk költeményeinek nagy részét, Anyám tyúkjától kezdve az Itt van az ősz, itt van újra sorain át a Nemzeti dalig. Forradalmi költészetét különösen kedveltük, például A négy nap dörgött az ágyú… című költeményét is, mely 1849 februárjában született, kiemelendő Bem József szerepét a dél-erdélyi hadműveletek átmeneti sikerességében. Ennek a Petőfi által is megénekelt négy napnak a történetét regéli el Dienes András regénye.

erd korkep 1920
Petőfi – Jan Styka: Erdélyi körkép

A szerzőnek egy 1960-ban született vallomása szerint ennek a kötetnek egy trilógia első darabjának kellett volna lennie, mely a Vízaknától Déváig történt visszavonulás Odüsszeiájáról szól. Eredeti címe ennek megfelelően Argonauták lett volna, mintegy párhuzamként az Iázón vezette Argó utasainak és Bem hadseregének viszontagságai között.  Később módosult a cím, amely alatt végül is megjelent.

Dienes András nevét csak kevesen ismerik, és akik igen, azok is elsősorban szakemberek. Ennek oka talán az a túlságosan is gazdag életút, mellyel egyik meghatározó érték- és érdekcsoport sem tud igazán mit kezdeni. Szerzőnk 1904. november 30-án született Kassán, katonacsaládban, és szülei biztatására választotta a fegyveres testületekben való szolgálatot karrierként. Emellett novellákat és regényeket is írt. A Horthy-korban mind a honvédségnél, mind a csendőrségnél szolgált, az 1944-es nyilas hatalomátvétel századosi rendfokozatban, illetve a Magyar Katonai Írók titkári minőségében érte. A budapesti helyőrség tisztikarából ő volt az egyetlen, aki megtagadta letenni az esküt Szálasi Ferencre. A hivatalos eskütétel napján a budai váralagútnál önmerényletnek is beillő balesetet provokált, melyből meglehetősen rossz állapotban került ki: agyrázkódással szállították kórházba, így „igazoltan” maradhatott távol az eskütételi ceremóniától. A kórházból kikerülését követően részt vett a fegyveres ellenállásban, az SS-el vívott tűzharcban meg is sérült, ennek megfelelően a szovjet megszállással együtt járó hatalomátvételt követően az újjászervezett rendőrség vezetőségébe került, nevéhez fűződik többek között az új testület szervezési szabályzatának kidolgozása. A Rákosi-diktatúra kiépülését követően 1951-ben Dienes ezredest is államellenes összeesküvés vádjával ítélték el, 1955-ben amnesztiát kapott, eleinte textilmunkásként dolgozott. Az ötvenhatos forradalom oldalán aktív szerepet nem vállalt, így 1957 februárjában rehabilitálták, és az Irodalomtörténeti Intézetben kapott tudományos kutatói állást. Itt tudott igazán kiteljesedni, kutatási témája és értékrendbeli ideálja Petőfi Sándor köré épült fel. Több könyvet is írt Petőfiről, akinek életútja kapcsán Erdélyben és a Felvidéken is kutatott, és többek között rekonstruálta Petőfi halálának lehetséges forgatókönyvét is. Radnóti Miklós halálának körülményeiről szóló kutatását szó szerint ellopták, ez is hozzájárulhatott szívinfarktus által bekövetkezett halálához. Így 1962. augusztus 30-án elhunyt, és befejezetlen maradt Petőfiről szóló életrajza, mint ahogy soha nem készült el Radnóti halálát feldolgozó munkája, és a szabadságharc bukása körüli események történetéről szóló regénytrilógia második és harmadik kötete sem. Megjelent viszont már a Négy nap című regény, melyet a Kriterion Könyvkiadó is érdemesnek talált Történelmi Regények című sorozatába beilleszteni.

HU borito szeles
Az 1961-es első kiadás borítója

Előéletének tükrében elmondhatjuk, hogy talán senki sem lehetett volna a korban kompetensebb egy ilyen regényt megírni, mint a katonai múlttal és írói vénával egyaránt rendelkező Dienes András. A tárgyalt téma pedig örökzöld, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mindannyiunk közös öröksége a magyarságon belül, szegényé és gazdagé, a szélsőjobbtól a kommunistákig minden politikai szekértáboré, így üzenete nemcsak a puhuló kádári diktatúrában, hanem bármikor, bármilyen közegben olvasható és terjeszthető. Négy nap eseményeit meséli el, ennek megfelelően a kötet is négy fejezetre oszlik, szinte mértani precizitással, szimmetriával osztja el a szerző a szóban forgó fejezetek – napok – terjedelmét. Elsősorban az események minél teljesebb, részleteiben is megjelenített elbeszélésére fekteti a hangsúlyt. Ugyanakkor gyakran tagolja a szöveget háttértörténetekkel, információkkal, melyek révén az olvasó jobban megértheti az éppen tárgyalt szereplők tetteinek, motivációinak mozgatórugóit, meghatározó tényezőit is. Mellékszálként még egy fikcióra épített családregény is bemutatásra kerül, mely azonban nem felesleges, terjedelemfoglaló betoldás az események történelmi valóságra tervezett fősodra mellett. A Törökök, Rutték és a többiek sorsának alakulása a polgárháborús erdélyi valóság különböző aspektusait hivatottak érzékeltetni.

A regény kerettörténete egyszerű: habár Gálfalvánál Bem József átmeneti sikert ért el Puchner serege ellen, a vízaknai csatában a túlerő – és a meglepetés ereje – megfutamítja a forradalmi sereget. Bem terve levezényelni a visszavonulást Déváig, ahol találkozik az utánpótlással. Ahogy ezt vezérkara előtt Angyal Mihály őrmesternek is kifejti: „… ha ketten maradunk az országúton, ön és én, akkor is leérjük Dévát és győzünk… El kell érni az országúton a segélyhadat, vagy végünk van.” És nemcsak az erdélyi seregnek. Ugyanis, ahogy továbbgondolja, „Ha Puchner kiér az Alföldre, felmenti Aradot és Debrecen ellen vonul… mi a dévai országúton a fővárost védjük.” (123. o) Ez a visszavonulás ugyanakkor nem olyan egyszerű: Puchner tábornok ugyanis egyik legtehetségesebb, feltörekvő beosztottjára, Ludwig von Losenau ezredesre bízza az üldözést, aki igyekszik mindent megtenni – a hadiparancs és az egyéni motiváció értelmében – azért, hogy a visszavonuló sereget még Szászsebes előtt megadásra kényszerítse, és neki is van utánpótlása, Gyulafehérvár irányából. A bemutatott események igencsak részletes vonalvezetéséből ugyanakkor kiderül, hogy habár a túlerő előny és a valóságban különösebb csodák sincsenek, néha az elszántság, a tisztánlátás és a szerencse összjátéka sikert hozhat az esélytelen fél számára is.

bem nagyszeben
Bem József a nagyszebeni ütközetben – Jan Styka: Erdélyi körkép

A regény számos szereplővel dolgozik, valós és fiktív karakterekkel, és a fiktív szereplők igen gyakran még sokkal élethűbbek a valódiaknál, mint például fülpei Török István kapitány, az erdélyi magyar nemesember archetípusa, akárcsak ellenfele, La Motte César vértes tiszt. Valós történelmi alakok azonban, a közismert Bemen, Petőfin, Puchneren, Czetz Jánoson, Bartelsen, Losenaun kívül még sok kisebb rangú tiszt is, mint Truskolaski Leonidász, az alkoholt kedvelő lengyel vértes, Losenau kedveltje, vagy Virgil Popescu honvédkapitány, mindez azt bizonyítja, hogy Dienes nagyon komoly előzetes kutatómunkát végzett regényének megírása során.

Külön egyéni hőst nehéz kiemelni, talán Bem József lenne az, aki minden emberi gyengesége ellenére felülmúlja önmagát, és vesztett helyzetből győzelemre vezeti seregét. Ugyanakkor pozitívuma a regénynek, hogy nincsenek „jó” és „rossz” karakterek. Természetesen az író szimpátiája a szabadságharc mellett áll, de megadja a tiszteletet az ellenfélnek is, ha úgy érzi, hogy az megérdemli, mint például Losenaunak. Az egyéni hősöknél ugyanakkor messzemenően fontosabbnak bizonyul a kollektív hős: maga a visszavonuló, majd a hátrálásban is győző szabadságharcos hadsereg. Dienes nagyon kiválóan érzékelteti a kor sokszínűségét, a magyar szabadságharc mellett kiálló bécsi osztrákok, a Habsburgokat hűséggel szolgáló magyar főnemes, lengyel, román, szász szereplők kavalkádja a regény eseményeinek halmaza, főleg a mellékszálakban. A sereg nemcsak egy intézmény, egy egység, hanem egy elő, az életéért küzdő organizmus, saját szervekkel, az egyének pedig sejtek ebben a hatalmas organizmusban, melyek közül sokan elpusztulnak a végjáték kiteljesedéséig, azért, hogy maga a szervezet életben maradhasson, túlélje azt a nehéz helyzetet, amibe az események összjátéka során került.

Az események sorának ismertetése különösen dinamikus, ezt érzékelhetjük már a nyitó képben is, a császári posta elfogásának jelenetekor, és ez a ritmus szinte az egész könyvön végigvonul. Külön ki kell térnünk a város- és tájképábrázolásra is, amely plasztikus és kifejező, mind a nyugalmi pillanatok, mind a városban zajló harcok esetében.

A történelemből tudjuk: végül is Bem Józsefnek és seregének Piskinél sikerült megfordítani a hadművelet végkimenetelét. Annak jobb megértéséhez viszont, hogy miképpen sikerült, ezt a regény is érdemes elolvasni. Senkit ne tévesszen meg, hogy sok helyütt a valóság keveredik a fikcióval – és ennek kapcsán nem árt elolvasni a szerző utószavát sem –, ez egyáltalán semmit nem von le a megértés élményéből.

Negy nap borito

 

 

 

Olvass bele: Négy nap

 

 


Dienes András: Négy nap. Egy hadművelet regénye. Kriterion, Kolozsvár, 2014. (Első kiadás: Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961.)


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt itt:

Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár

Maros Megyei Könyvtár

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

 

Afrikatörténet: Chigozie Obioma, Halászok

Chigozie Obioma élete sikertörténetnek mondható. Nigériai ibóként valósította meg az amerikai álmot, alig több mint harmincévesen a nebraskai egyetem docense, a Foreign Policy 2015-ben a világ száz globális gondolkodója közé sorolta, angol nyelvterületen több irodalmi díjat is nyert. Első könyvét, a Halászokat, 27 nyelvre tartották jelen pillanatig lefordításra érdemesnek, köztük magyarra is.

IMG_2667

A könyv rövid idő alatt kasszasiker lett, és ez köszönhető nemcsak izgalmas stílusának, hangvételének, hanem annak is, hogy minden természetfeletti motívuma mellett – amire mind a mai napig nagy hangsúlyt fektetnek Afrika legtöbb részén – mindvégig brutálisan valóságos, anélkül, hogy naturalista babérokra törne, olykor sokkoló realizmussal ábrázolva olyan társadalmi állapotokat, melyek a fejlődő Afrikában mindennaposak.

Az egyes szám első személyben elbeszélt regényben jó pár életrajzi adat is fellelhető. Ahogy a szerzővel készített interjúkból kiderült, a regénybeli cselekmény színhelye, Akure városka ugyanaz, ahol ő is felnőtt, a regénybeli Agwu család pedig sok mindenben hasonlít az Obioma családhoz, a gyerekek nagy számát és a családfő jellemét illetően is. Valós történelmi elem MKO Abiola, akkortájt népszerű ellenzéki politikus és demokratikus körülmények között elnökesélyes jelölt 1993-as kampánykörútja során Akurében tett látogatása is. Minden más azonban fikció, olyan fikció viszont, ami nagyon is valós lehet nemcsak a nigériai, hanem más országok és kulturális közegek hétköznapjaiban is.

A történet központjában négy gyerek, négy fiútestvér áll, Ikenna, Boja, Obembe és Benjamin, akik szüleikkel, kisöccsükkel és kishúgukkal élnek egy, a nigériai átlaghoz képest módosnak számító házban. A családfő, bár szereti családját, kemény kézzel igyekszik fogni fiait, nem habozik korbáccsal is elverni őket, ugyanakkor minden tőle telhetőt megtesz taníttatásukért, jobb életkörülményeikért. „Orvosok, pilóták, tanárok, ügyvédek” életét szánja a fiai számára és ezért drága magániskolába járatja őket. Az azonnali reakcióra képes atyai szigor azonban eltűnik a fiúk környezetéből, amikor a családfő egy távolabbi városba kénytelen távozni, banktisztviselői minőségében, nagyobb fizetésért. A fiúk szabadidejükben grundon fociznak, bandáznak, és a város szennyezett folyójában halásznak hasonszőrű gyerekekkel együtt.

Az egyes szám első személyben elmondott történet narrátora a négy közül a legfiatalabb, mindössze 9 éves Benjamin, a legidősebb fiú, Ikenna pedig tizenöt. Ikenna a vezér, aki három testvérét igazgatja, és minden kisebb súrlódás ellenére az összhang szinte tökéletes a négy gyerek között. Egészen addig a pillanatig, míg be nem következik a törés: találkoznak a város veszedelmes bolondjával, Abuluval.

Abulu alakjánál érdemes kicsit elidőzni. A mesélő Benjamin szerint egy autóbaleset következtében ment el az esze, és amíg a „nyugati” regényekben az ilyen figurák minden esetben legalábbis szánalmat ébresztenek, Obioma regényében az olvasó nem tudja elítélni a szerzőt amiatt, hogy ez a szerencsétlen ember egyszerre a nyomor és a természetfeletti gonosz megtestesülése. A bolond Abulunak nincs egyetlenegy barátja sem, egy elhagyott szállító járműben lakik, és azzal együtt, hogy teste gyakorlatilag élve rohad el a szennytől és a nehéz körülményektől, amelyek közé kényszerült, rendelkezik egy olyan adottsággal, melyről a város lakói szívesen lemondanának. Abulu ugyanis jósol, ebből azonban senkinek sincs haszna, mivel jóslatai minden esetben tragikusak, és egyúttal valóra is válnak. Mikor egy nap találkoznak, Abulu megjósolja Ikenna kegyetlen halálát…

Obioma regényét nehéz valamilyen műfajba sorolni. Családregény, de nem a klasszikus értelemben. Thriller is lehet egy bizonyos szintig, de végül a probléma feloldódik, ha nem is úgy, ahogy a családapa eredetileg elképzelte. Kismértékben jelen vannak a naturalizmus elemei is, de egyáltalán nem viszi túlzásba, és egy ponton megjelenik a mágikus realizmus is, de nem feltétlenül ez határozza meg a végkifejletet. A struktúra az európai regények többségére jellemző lineáris, jó pár „nyugati” kulturális motívummal, mint például az ödipuszi sorsbeteljesülés. Ugyanakkor a környezet teljes mértékben afrikai, az őrült jóssal, vérbosszúval, az egymás mellett élő nyomorral és fejlődéssel egyetemben. Az Omi-Ala folyó szomorú sorsa – a múltban tiszta vizével istenként tisztelték, a regény eseményeikor már szennyezett, fürdésre, fogyasztásra alkalmatlan – egyúttal a posztkoloniális Afrika allegóriája is, melyben ugyanakkor minden probléma mellett ott van a fejlődés és a remény is.

Chigozie Obioma debütkötetét nehéz letenni, jómagam egy délelőtt – kevesebb mint három óra alatt – olvastam végig, pedig eredetileg csak épp beugrottam az egyik aprócska kolozsvári könyvesházba… Mégis, nem a történetet érdekessé, lebilincselővé tevő stílus a legnagyobb értéke ennek a könyvnek, hanem az, hogy keresztmetszetét adja az afrikai társadalmak legfőbb problémáinak, ugyanakkor lehetőségeinek és reményeinek is. A benne szereplő karakterek, talán éppen azért, mert nincsenek archetípusként kidolgozva, tetszés szerint helyettesíthetők a világ más pontján élőkkel. Bárhol a világon megtörténhet az, ami az Agwu család történetében lezajlott. Esetleg csak a környezet lehetne más.

halaszok borito

 

 

Olvass bele: Halászok

 

 


Chigozie Obioma Halászok, Geopen, Budapest, 2017 (ford. Pordán Ferenc)

Chigozie Obioma 1986-ban született Nigériában. Nagy családban nőtt fel, 7 fiú- és 4 lánytestvérrel. A nebraskai egyetemen irodalmat és kreatív írást tanít. Első könyve, a The Fishermen 2015-ben jelent meg, számtalan díjat kapott. Már megjelenése évében bekerült a Man Booker díj „döntőjébe”, a hat címet tartalmazó szűkített listába.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár