Afrikatörténet: Chigozie Obioma, Halászok

Chigozie Obioma élete sikertörténetnek mondható. Nigériai ibóként valósította meg az amerikai álmot, alig több mint harmincévesen a nebraskai egyetem docense, a Foreign Policy 2015-ben a világ száz globális gondolkodója közé sorolta, angol nyelvterületen több irodalmi díjat is nyert. Első könyvét, a Halászokat, 27 nyelvre tartották jelen pillanatig lefordításra érdemesnek, köztük magyarra is.

IMG_2667

A könyv rövid idő alatt kasszasiker lett, és ez köszönhető nemcsak izgalmas stílusának, hangvételének, hanem annak is, hogy minden természetfeletti motívuma mellett – amire mind a mai napig nagy hangsúlyt fektetnek Afrika legtöbb részén – mindvégig brutálisan valóságos, anélkül, hogy naturalista babérokra törne, olykor sokkoló realizmussal ábrázolva olyan társadalmi állapotokat, melyek a fejlődő Afrikában mindennaposak.

Az egyes szám első személyben elbeszélt regényben jó pár életrajzi adat is fellelhető. Ahogy a szerzővel készített interjúkból kiderült, a regénybeli cselekmény színhelye, Akure városka ugyanaz, ahol ő is felnőtt, a regénybeli Agwu család pedig sok mindenben hasonlít az Obioma családhoz, a gyerekek nagy számát és a családfő jellemét illetően is. Valós történelmi elem MKO Abiola, akkortájt népszerű ellenzéki politikus és demokratikus körülmények között elnökesélyes jelölt 1993-as kampánykörútja során Akurében tett látogatása is. Minden más azonban fikció, olyan fikció viszont, ami nagyon is valós lehet nemcsak a nigériai, hanem más országok és kulturális közegek hétköznapjaiban is.

A történet központjában négy gyerek, négy fiútestvér áll, Ikenna, Boja, Obembe és Benjamin, akik szüleikkel, kisöccsükkel és kishúgukkal élnek egy, a nigériai átlaghoz képest módosnak számító házban. A családfő, bár szereti családját, kemény kézzel igyekszik fogni fiait, nem habozik korbáccsal is elverni őket, ugyanakkor minden tőle telhetőt megtesz taníttatásukért, jobb életkörülményeikért. „Orvosok, pilóták, tanárok, ügyvédek” életét szánja a fiai számára és ezért drága magániskolába járatja őket. Az azonnali reakcióra képes atyai szigor azonban eltűnik a fiúk környezetéből, amikor a családfő egy távolabbi városba kénytelen távozni, banktisztviselői minőségében, nagyobb fizetésért. A fiúk szabadidejükben grundon fociznak, bandáznak, és a város szennyezett folyójában halásznak hasonszőrű gyerekekkel együtt.

Az egyes szám első személyben elmondott történet narrátora a négy közül a legfiatalabb, mindössze 9 éves Benjamin, a legidősebb fiú, Ikenna pedig tizenöt. Ikenna a vezér, aki három testvérét igazgatja, és minden kisebb súrlódás ellenére az összhang szinte tökéletes a négy gyerek között. Egészen addig a pillanatig, míg be nem következik a törés: találkoznak a város veszedelmes bolondjával, Abuluval.

Abulu alakjánál érdemes kicsit elidőzni. A mesélő Benjamin szerint egy autóbaleset következtében ment el az esze, és amíg a „nyugati” regényekben az ilyen figurák minden esetben legalábbis szánalmat ébresztenek, Obioma regényében az olvasó nem tudja elítélni a szerzőt amiatt, hogy ez a szerencsétlen ember egyszerre a nyomor és a természetfeletti gonosz megtestesülése. A bolond Abulunak nincs egyetlenegy barátja sem, egy elhagyott szállító járműben lakik, és azzal együtt, hogy teste gyakorlatilag élve rohad el a szennytől és a nehéz körülményektől, amelyek közé kényszerült, rendelkezik egy olyan adottsággal, melyről a város lakói szívesen lemondanának. Abulu ugyanis jósol, ebből azonban senkinek sincs haszna, mivel jóslatai minden esetben tragikusak, és egyúttal valóra is válnak. Mikor egy nap találkoznak, Abulu megjósolja Ikenna kegyetlen halálát…

Obioma regényét nehéz valamilyen műfajba sorolni. Családregény, de nem a klasszikus értelemben. Thriller is lehet egy bizonyos szintig, de végül a probléma feloldódik, ha nem is úgy, ahogy a családapa eredetileg elképzelte. Kismértékben jelen vannak a naturalizmus elemei is, de egyáltalán nem viszi túlzásba, és egy ponton megjelenik a mágikus realizmus is, de nem feltétlenül ez határozza meg a végkifejletet. A struktúra az európai regények többségére jellemző lineáris, jó pár „nyugati” kulturális motívummal, mint például az ödipuszi sorsbeteljesülés. Ugyanakkor a környezet teljes mértékben afrikai, az őrült jóssal, vérbosszúval, az egymás mellett élő nyomorral és fejlődéssel egyetemben. Az Omi-Ala folyó szomorú sorsa – a múltban tiszta vizével istenként tisztelték, a regény eseményeikor már szennyezett, fürdésre, fogyasztásra alkalmatlan – egyúttal a posztkoloniális Afrika allegóriája is, melyben ugyanakkor minden probléma mellett ott van a fejlődés és a remény is.

Chigozie Obioma debütkötetét nehéz letenni, jómagam egy délelőtt – kevesebb mint három óra alatt – olvastam végig, pedig eredetileg csak épp beugrottam az egyik aprócska kolozsvári könyvesházba… Mégis, nem a történetet érdekessé, lebilincselővé tevő stílus a legnagyobb értéke ennek a könyvnek, hanem az, hogy keresztmetszetét adja az afrikai társadalmak legfőbb problémáinak, ugyanakkor lehetőségeinek és reményeinek is. A benne szereplő karakterek, talán éppen azért, mert nincsenek archetípusként kidolgozva, tetszés szerint helyettesíthetők a világ más pontján élőkkel. Bárhol a világon megtörténhet az, ami az Agwu család történetében lezajlott. Esetleg csak a környezet lehetne más.

halaszok borito

 

 

Olvass bele: Halászok

 

 


Chigozie Obioma Halászok, Geopen, Budapest, 2017 (ford. Pordán Ferenc)

Chigozie Obioma 1986-ban született Nigériában. Nagy családban nőtt fel, 7 fiú- és 4 lánytestvérrel. A nebraskai egyetemen irodalmat és kreatív írást tanít. Első könyve, a The Fishermen 2015-ben jelent meg, számtalan díjat kapott. Már megjelenése évében bekerült a Man Booker díj „döntőjébe”, a hat címet tartalmazó szűkített listába.


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Reklámok