Titok, varázslat A csodálatos Wavelrey-kertben

Manapság, ha olvasok, elsősorban azért teszem, mert kikapcsolódásra vágyom. A felkavaró történeteket és a zaklatott műveket egyáltalán nem kívánja a lelkem. Amit keresek, az egy hiteles mesélő.

deszka alma

Sarah Addison Allen világa varázslatokkal teli, könnyed és magával ragadó. Szeretem benne, hogy a szereplőit olyan árnyalatokkal és részletekkel festi meg, amitől szinte látom magam előtt, miképp mozdulnak, hogyan vesznek levegőt. Velük gondolkodom, őrlődőm, velük félek és velük örülök.

A csodálatos Waverley-kert volt az első, amit az írónőtől olvastam. Az Észak-Karolina állambeli Bascomban minden családnak kőbe vésett életmodelljei vannak, amiket az utódok akarva-akaratlan követnek (azért maradjunk annyiban, hogy erre a való életből is rengeteg a példa). Van olyan család, ahol a férfiak mindig idősebb nőket vesznek feleségül, vannak nők, akiknek hihetetlen kisugárzásuk van, természetesen minden fényüket férjükre irányítják, s így az sose hagyja el őket. A Waverley család nőtagjai mind-mind valami különleges képességgel rendelkeznek.

Vesztemre késő este kezdtem el olvasni a könyvet. Ciripeltek a tücskök, aztán csak arra eszméltem, hogy már a madarak csicseregnek és reggel lett. Megérte.

Bármennyire is könnyed limonádé ez a könyv, az olvasásélmény mellett azért kínál néhány kérdést, amin nem árt néhanapján elgondolkodni. Tegyük fel, hogy Biscomban élsz. Ennél-e az almából, amit a Waverley-kert fája dobál? A város lakói már rég tudják, hogy az almafa titkokat sugall; ha a gyümölcsét megeszed, látni fogod magad előtt életed legmeghatározóbb momentumát. Tegyük fel, hogy jó a mozi, ami pereg előtted. De már megtörtént veled. Akkor úgy élhetsz tovább, hogy az élet semmi kimagaslót nem tartogat már számodra. Hányan élünk a múlt képei között – bezzeg régen minden jobb volt! – és vágyunk vissza régi díszletek közé. Csak azt feledjük el néha, hogy ha vissza is mehetnénk, már nem ugyanaz a szereplő lépne általunk színre.

Maradjunk még mindig a pozitív képeknél; tegyük fel, hogy még előtted van az a mindent elsöprő érzés, amit átélsz majd, valamikor. Azt ugye nem lehet tudni, hogy mikor fog bekövetkezni, de teljességgel biztos vagy benne, hogy majd akkor leszel boldog, ha… Ha pontosan azt a filmkockát fogod látni, ahogy azt az alma megjósolta. Addig csak telnek-múlnak a napok, és te biztos vagy benne, hogy valamikor majd nagyon boldog leszel, és emiatt elszalasztod azokat a filmkockákat, ahol szintén ott a varázslat, csak te nem veszel róla tudomást. Így is sokan képesek leélni éveket, hogy azt mondogatják magukban, majd akkor leszek boldog, ha… És itt jöhet egy szép, hosszú felsorolás, hiszen a fénynek épp így kell az arcomra esnie, a leveleknek pontosan ezt a hangot kell susogniuk a fejem felett. A jövőbe helyezett idillikus boldogság is csalóka lehet.

S ha esetleg életünk legmeghatározóbb momentuma valami szörnyűség is lenne?! „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…”

De azt tanácsolom, bárhová is igyekszünk, a pokolba vagy a felsőbb világokba, mindenképp vigyünk magunkkal egy jó könyvet.

boritohu

 

 

 

Olvass bele: A csodálatos Wavelrey-kert

 

 


Sarah Addison Allen A csodálatos Wavelrey-kert, Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2010 (Eredeti cím: Garden Spells, megjelenés éve: 2007)

Sarah Addison Allen 1971-ben született, az észak-karolinai Asheville-ben. Első nagyregénye, A csodálatos Wavelrey-kert New York Times bestseller lett. A történet 2015-ben First Frost címmel folytatódik, a magyar kiadás még várat magára. Műveit 30 nyelvre fordították.


A kötet itt kölcsönözhető:

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Reklámok