25 gondolat 25 könyvről

Ha minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet, akkor én 2018-ban elég sok életet éltem meg. Ezalatt utaztam, tanultam, tapasztaltam és olyan különleges élethelyzetekbe keveredtem, amelyek a való életemhez mind-mind hozzáadtak valamit. Bár nehéz könyvekről egy mondatban írni, ebben a pisztáciában mégis arra vállalkozom, hogy minden könyv által megélt életről csupán egy gondolatban számoljak be, amolyan kedvcsinálóként. Álljon itt most kéttucatnyi a tavalyi termésből.

dav
Fotó: Szász István Szilárd

„Ha valakit így hívnak, annak a könyvét el kell olvasni” – mondta az akkor még csak vőlegényem, így mielőtt megismerkedhettem volna Anna életének kalandos és izgalmas háromszázhatvanöt napjával, ő már kiolvasta a kötetet (Szász Hargita: Háromszázhatvanöt). Mintha egy esküvőszervezővel kávézgattam volna rendszeresen, úgy éreztem magam a következő olvasmányom során, amelynek segítségével sikerült olyan esküvőt megtervezni, ahol még a könyveknek is komoly szerep jutott (Mikos Ákos: Esküvőtour).

mindenmindenInterjút készítettem a szerzővel, ám előtte a könyve által ő is folyamatosan kérdéseket tett fel nekem (Jakupcsek Gabriella: És te hogy vagy? Bővebben…). Lehet a rosszról szépen beszélni, derült ki számomra a következő, témájában fájdalmas, de stílusában nagyszerű kötetből (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló). Újabb betegség következett, de Madeline életén keresztül nem a nehézséget, hanem az élet mindenek feletti győzelmét ismerhettem meg (Nicola Yoon: Minden minden).

Amikor azt hittem, tündérmesébe csöppentem Lily Bloom életét megismerve, kiderült, hogy sokkal szívszorongatóbb, merészebb, ugyanakkor mélyen inspiráló történetet kaptam (Colleen Hoover: Velünk véget ér). A rémület, a hátamon futkosó hidegrázás és a kommunizmus valósága iránti „érdeklődés”, tudásszomj érzése kötődik George Orwell: 1984 című kötetéhez. Milyen lehet minden nap más bőrébe bújni? David Levithan: Nap nap után könyve kapcsán kipróbálhattam, és őszintén szólva boldogan tértem vissza saját, valóságos életemhez.

itendswithusKamaszkorom egyik kedvenc olvasmányának és Victoria felnőtté válásának újrakövetésével megdöbbentem, mennyi mindent adott hozzá a kötet a személyiségemhez (Betty Cavanna: Mintha nővérek lennénk). Megnevettet, gondolkodtat és stílusában lenyűgöz Mark Twain: Ádám és Éva naplója, amellyel a Paradicsomban érezhettem magam. Egy buszmegállóban álltam éppen, amikor beszippantott a varázsvilág furcsa, mégis sokatmondó meséivel (J. K. Rowling: Bogár bárd meséi).

Nem kerülhetett volna jobbkor a kezembe Botházi Mária: Boldogság juszt is a tiéd kötete, mint az esküvőnk után, hogy írásai elgondolkodtassanak, megnevettessenek vagy görbe tükröt állítsanak elém.

Zsófi kézen fogta Zsófikát, hogy kiderítsék a kislány édesapjának utolsó szavait, azt azonban nem gondoltam volna, hogy eközben életigazságokra is bukkanunk (Szabó Magda: Mondjátok meg Zsófikának).

egyasszonySzeretnék egy olyan világban élni, ahol Péterfy-Novák Éva: Egyasszony című kötete nem igaz történeten alapul, hanem a nagyerejű könyv fájdalmai az író képzeletének szüleményei. Gyakran ódzkodom a bestsellerektől, a mindenki által olvasott és rajongott könyvektől, ilyenkor azonban valójában a könyvek „tartogatják” magukat addig, amíg megérek rájuk, ahogyan Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek című kötetével is történt.

Egy egész pisztácia kevés lenne, hogy összefoglaljam azt a sok mindent (világháborúkat, forradalmat, emigrációt), amibe Fábián Janka Emma-trilógiája által bepillantást nyerhettem, ugyanis a családregény Vallay (később Kóthay) Emma és szerettei életén keresztül bemutatja a 20. század történelmi eseményeit, megrázó történeteit is (Fábián Janka: Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya).

Kedvenc íróm íróvá válásának, születésénék alapjait (és még mennyi mindent) ismerhettem meg egy különleges és nagyszerű stílusban megírt könyvből (Szabó Magda: Für Elise). Soha nem fájt még a szívem egy meg nem írt könyv miatt, az 1940-es évek Bécsében sétálgatva, Szabó Magdát kutatva mégis ezt éreztem (Szabó Magda: Magdaléna).

viskoNéha lesifotósnak, máskor legjobb barátnőnek éreztem magam, amikor Meghan Markle, Sussex hercegnéjének nyomába eredtem kideríteni, mi rejtőzik a bulvárcikkek mögött (Andrew Morton: Meghan). Bevallom, anélkül féltem sokáig ettől a könyvtől, hogy bármit is tudtam volna róla azonkívül, hogy megosztó, mégis társául szegődtem Mackenzienek, aki életének meghatározó és fájdalmas élményéről olvasva folytonos párbeszédbe keveredtem magammal és Istennel is (William Paul Young: A viskó).

Nem tudom eldönteni, hogy a Csatorna-szigeteki Guernsey városkájába, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságba, a szereplők karakterébe, a levélregény műfajába vagy éppen az olvasásba szerettem bele még inkább Mary Ann Shaffer–Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című kötete által.

Állatorvosi rendelőkben állatorvosokat faggattam – és közben jókat derültem – a legviccesebb, vagy éppen legfurcsább történetekről, amelyek hivatásuk során megestek (Králik Helga – Temesváry Kriszta: Állati egypercesek).

piteAzt hittem, kedves, romantikus karácsonyi történetet kapok, amikor Fábián Janka: Karácsony a Ligetben című novelláját olvasom, ám a századvégi idillt tragikus szerelmi történet borítja föl, így nem éppen könnyed karácsonyi olvasmány.

Egy egyetemi tanárom korábban azt mondta, hogyha az olvasás során megtapasztalhatom, milyen érzés úszni – miközben valójában nem tudok úszni –, akkor az olvasás a legnagyszerűbb dolog a világon. Nos, én tavaly nemcsak a tengeren, hanem évszázadokon és életeken keresztül is úsztam. Az idén pedig folytatom.

Reklámok

Névnaposok naplója: Ádám és Éva

Koldus és királyfin, Tom Sawyeren és Huckleberry Finnen túl

Szeretem a nagy klasszikusokat, így kamaszkoromban én is elolvastam Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait. Ennél azonban sokkal nagyobb élvezet, ha a híres klasszikus szerzők művei között elfeledett, kevésbé ismert kincsekre bukkanhatok. Mark Twain Ádám és Éva naplója számomra tipikus példája ennek. Gyorsan olvasható, nagyszerű humorral megírt, könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány.

adameva1920jo

Hogyan ismerkedett meg egymással az első emberpár? Hogyan fogadta Ádám, hogy nem egyedül van a Paradicsomban? Mi alapján nevezhették el a növényeket, állatokat, a kapott világot? Volt közöttük konfliktus? Hasonló problémák foglalkoztatták őket, mint a ma élő párokat? Hogyan fogadták és nevelték gyerekeiket? És voltaképpen: milyen volt az első férfi és az első nő? Ha elgondolkodtunk már ezen valaha, azért, ha még nem, akkor azért érdemes elolvasni Mark Twain tolmácsolásában Ádám és Éva naplóját.

Nincs pátosz és magas teológia. Az első emberpár igazán emberi: Mark Twain néhány – szerinte – tipikus tulajdonsággal ruházza fel őket, de mindkettőjüknek vannak hibái és erősségei. Mivel a két napló egy kötetbe van szerkesztve, egy-egy eseményt, történést mindkét szemszögből megismerhetünk. Lehet, hogy a férfi(ak) és a nő(k) már akkor sem mindig értette/értették egymást?

Karácsony napján Ádám és Éva neve napját is ünnepeljük. Igazán stílusos ajándék lehet elküldeni egy Ádám és Éva nevű ismerősünknek a kötet online változatát (vagy éppen ezt a kedvcsináló pisztáciát), de ha magunkat ajándékoznánk meg könyves percekkel, nyugodt szívvel ajánlom ezt a kedves olvasmányt.

A könyv utolsó mondata egyszerűen zseniális. Többet nem mondhatok róla, mert nem akarom lelőni a csattanót, inkább egy másik humoros mondatot idézek, amely akár a karácsonyi ünnepekhez is kapcsolódhat: „Lassanként belátom, a hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje” – írta Ádám apánk.

adameva borito

 

 

 

Olvass bele: Ádám és Éva naplója

 

 


Mark Twain Ádám és Éva naplója. Megjelenése óta több magyar kiadást ért meg, többen fordították, az első kiadás (Európa, Budapest, 1957) Thaly Tibor munkája. Az eredeti angol nyelvű változat Kivonatok Ádám naplójából (Extracts from Adam’s Diary) címmel 1904-ben jelent meg, Éva naplóját (Eve’s Diary) 1905 karácsonyán publikálták.


A Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából a kötet itt olvasható.

 

Kari aji 4:  Kölcseynek… Kölcseyt!

Na jó, majdnem. Pontosabban a róla szóló életregényt. Ráadásul egy ízig-vérig erdélyi író-költő tollából.

4 kindle+ludtoll 1920

Kedves Kölcsey Ferenc!

A 21. századból jelentkezem, hogy figyelmébe ajánljak egy 20. században íródott könyvet, mely a 18-19. században élt Ferenc tekintetes úrról szól. Önről, aki Szentimrei Jenő Ferenc tekintetes úr című könyvének köszönhetően immár nemcsak a magyar irodalom klasszikusa, a magyar himnusz szerzője, hanem számomra kamaszkorom egyik meghatározó irodalmi alakja is egyben.

kolcsey
Kölcsey Ferenc (1790–1838)

Engedje meg, hogy egy személyes történettel kezdjem. Hatodik osztályos lehettem, amikor a téli vakációban arról panaszkodtam szüleimnek, hogy nincs mit olvassak. Azt hozzá kell tennem: úgy nőttem fel, hogy apukám kezében gyakran láttam könyvet, a mi családunkban az olvasás az egyik legalapvetőbb elfoglaltságnak számított. Éppen ezért reméltem, valamilyen könyvet a kezembe nyomnak, amivel elfoglalhatom magam. Édesapám kivonult a szobából, majd visszajött kezében egy lila, majd’ négyszáz oldalas könyvvel, kezembe nyomta és azt mondta: „Ezt olvasd”.

Így ismerkedtem meg Önnel, Ferenc tekintetes úrral. Noha Szentimrei Jenő kötetének nem könnyű a nyelvezete, dúskál a latin kifejezésekben, szakszavakban, mégis belátást enged egy nagyszerű író életébe. A szerző a versek mögé történeteket sző, a történéseknek hátteret ad, így az olvasónak Kölcsey Ferenc nevéről nemcsak életrajzi adatok jutnak majd eszébe, hanem a dátumok és verscímek mögött megbújó ember is. Azt persze csak Ön tudhatja, mennyire hiteles a kép, amit Szentimrei Jenő fest.

szentimrei jeno
Szentimrei Jenő (1891–1959)

Most bizonyára azon morfondírozik, miért ajánlom Kölcsey Ferencnek a róla írt könyvet. Az egyszerű válasz, hogy ez egy fricska az időnek. Ezen túl úgy vélem, tisztelt Kölcsey Ferenc, élvezettel fogja olvasni ezt a jól megírt regényt és talán elgondolkodtatja kicsit. Néha nagyon sokat tud segíteni, ha életünk eseményeit egy más szemüvegen keresztül szemléljük.

Nem tudom, hogy a Ferenc tekintetes úr című könyvben mennyi a valóság és mennyi a fikció. Őszintén szólva nem is érdekel. Sokkal fontosabb az élmény, amit a könyv adott. Például a kötet miatt lettem anno a 7. osztály „Kölcsey-szakértője”.

Őszinte tisztelettel: Szász Zsófia

fokopf jpg


Szentimrei Jenő: Ferenc tekintetes úr, első kiadás: Arcanum Könyvkiadó, Budapest, 1939


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár

Kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár

Bihar Megyei Gheorghe Sincai könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

Maros Megyei Könyvtár

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár

Szatmár Megyei Könyvtár

 

Szabó Magda Megmondja Zsófikának (is)

„Sziasztok, Zsófi vagyok, kamaszkorom óta Szabó Magda-rajongó” – így mutatkoznék be egy olyan anonim csoportban, ahol a könyvfalók megvallják furcsa szokásaikat. Bár a Mondják meg Zsófikának művet alapvetően ifjúsági regényként tartják számon, engem mégis felnőtt fejjel talált meg és bűvölt el.

zsofika1920

Regényeiben Szabó Magda képes olyan világot teremteni, amely teljesen magával ragad, éppen ezért nem ajánlom, hogy a buszon olvasgassuk, különben eltéveszthetjük a megállót (megtörtént…). Sokkal inkább illik a kötet egy bekuckózós hideg estére, amikor melengetheti a lelkünket.

Az édesanyja szerint Zsófika nem stimmel. „Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” – morfondírozik a kérdésen a regény középpontjában álló „minden mindegy” Zsófika. (A következő bekezdésekben szereplő részletek a kötet elején kiderülnek.)

A kislány édesapja, Nagy Gábor háziorvos, saját rendelőjében kap szívrohamot, utolsó félmondata „Mondják meg Zsófikának…” A 11 éves Zsófika mindenáron ki akarja nyomozni a mondat második felét, ezért önmagát legyőzve próbálja kideríteni az őt mindig megértő szülője üzenetét. Az édesapja halálakor Pongrácz bácsit kezelte. A kislány meg akarja tudni a hiányzó félmondatot, ezért gondozni kezdi a betegeskedő iskolaportást: bevásárol neki, főz rá, takarít. Zsófika őszinte önzetlenségről tesz tanúbizonyságot, miközben belefolyik a felnőttek keszekusza életébe.

A regény éppen annyira szól egy kislány felnőtté válásáról, gyászáról, mint a szülő-gyerek-pedagógus kapcsolatról. Zsófika édesanyja, Judit diplomás, de nem gyakorló tanár, tudományos kutató, mégsem érti meg lányát, nem ilyen gyereket képzelt magának. Ezzel szemben Szabó Márta, az anyja egykori évfolyamtársa gyakorló pedagógusként megérti és megnyitja a kislányt, érti minden rezdülését és felismeri értékeit.

Az a jó a Mondják meg Zsófikának kötetben, hogy Szabó Magda nem teremt egysíkú szereplőket. Amikor az egyik fejezet végén elítélném az egyik szereplőt tette miatt, pár oldallal odébb kiderülnek indítékai, így újra és újra átgondolásra késztet a történet.

A regényhez egy igazi heuréka pillanat is kötődik. Korábban sok regényt úgy olvastam, hogy az utolsó néhány bekezdéssel kezdtem, mivel mindig sokkal izgalmasabb volt számomra a végkifejletig megtett út, mint maga a könyv vége. Szabó Magda könyve A regény vége című fejezettel kezdődik és igazán emlékezetes pillanatot okozott, amikor rájöttem a történet végére. És az már csak hab a tortán, hogy az írónő úgy ír, hogy bekezdésenként csodálkoztam rá újra és újra a magyar nyelv szépségeire.

Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című könyvét ifjúsági regényként tartják számon, ám attól sokkalta több. Újraolvasós kötet, amely különböző életszakaszokban mást és mást tud nyújtani. Engem, mint huszonéves, friss házas, gyermekvállalás előtt álló nőt hangsúlyosan két kérdésen gondolkodtatott el igazán. Melyek azok a tanítások, amelyeket a szüleimtől kaptam? Mi az, amit mindenképpen el akarok majd mondani a leendő gyerekeimnek?

borito

 

 

 

Olvass bele: Mondják meg Zsófikának

 

 


Szabó Magda Mondják meg Zsófikának, Magvető, Budapest, 1958. Szász Zsófia a Móra kiadó 1993-as példányát olvasta.

Az egyik legtöbbet fordított magyar író, Szabó Magda egyike azon szerzőknek, akit az irodalomkedvelők közül nagyon sokan mindig és bármikor szívesen olvasnak, műveit a kiadók rendszeresen és folyamatosan újra és újra kiadják. 90. életévét már betöltötte, amikor 2007-ben elhunyt, a 21. században is publikált. Latin–magyar szakon végzett Debrecenben, az 1950-es évek végéig tanárként dolgozott. 1949-ben Baumgarten-díjat kapott, amit még aznap vissza is vontak tőle, állásából is elbocsátották, 1958-ig nem publikálhatott. Tucatnyinál több díjat kapott, Kossuth-díjat is (1978). Szabó Magda a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója.


Olvasd el a teljes kötetet:

Mondják meg Zsófikának (a Petőfi Irodalmi Múzeum és Digitális Irodalmi Akadémia adattárában)


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken, gyakran többféle kiadásban, itt a frissebbeket szemlézzük:

Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár

Kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár, Bölcsészkar

Bihar Megyei Gheorghe Sincai Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

Maros Megyei Könyvtár

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár