Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta – Lackfi Jánost Karinthynak!

Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta, emotikonokkal azt is telesírta. Fiának megy a mail London városába, ahol az mosogat egy setét kocsmába’. Látod, Fricike, efféléket ír ez a Lackfi János csepp híján egy évszázaddal utolsó éved után. Drága Karinthy, ez aztán bizony cseppet sem halandzsa*, feltétlenül látnod kell!

hatos hatter

Ha nem olvastam volna korábban, már csak ezzel a telitalálat paródiájával bevonulna kedvenceim táborába: Lackfi Jánosnak A fekete router című verse úgy rímel Arany János Mátyás anyja költeményére, hogy egyszerre hangosan kacagtató és ettől még húsbavágóbban társadalomkritika, vagy csak mondhatnám – hogy a kaptafámnál maradjak –, akárcsak egy tudósítás: a gyermek külföldön mosogat, öreg-beteg szülék büszkesége és öröme, akik aztán küldik… de hadd ne lőjek le minden poént, úgyhogy drága Karinthy Fricikém, kapcsold be a gépet, ha nem menne, hívd a Márkot (a Fennvalót mégsem zavarhatod holmi üzemzavarral…!), keresd meg azt az isteni routert, húzd ki, dugd be, s ha felvillan a fény, olvasd el a verset Lackfi János facebook oldalán, itt ni. Egy kis ízelítőül addig is, amíg ajándékod, a Lackfi János és Vörös István könyve odaér. Olyan színes egyébként, hogy már nézegetni is tiszta élvezet lesz, borítótól tetőtől talpig és fülétől a farkáig (Molnár Jacqueline illusztrálta briliánsan).

karinthy
Karinthy Frigyes (1887–1938)

Kacifántos időutazást teszünk most, öveket bekapcs. Már ez a bravúros vers is tiszta izgalom: több mint ötszáz évvel Mátyás király évszázada után ír neki levelet az anyja, vágod. Aztán innen csak egy lépésre vagy te, Fricike, aki a 19. században alkottad meg az Így írtok ti című egyik legnépszerűbb művedet – na jó, ezt akkor még nem tudhattad, hogy száz évvel később is így lesz, pedig ez a könyved már a maga idejében legalább akkora húzás volt, mint Zuckerberg fészbukja. Nem is tudom, hogyan viselhették el korod nagy öregjei, hiszen alaposan kivesézted kortársaidat is, akikkel együtt koptattátok a kávéházak patináját, na meg olyan ikonikus alakokat sem kíméltél, mint Madách vagy Petőfi. Utóbbinak nem egy bizonyos versét parafrazáltad ugyan, annál még nagyobb merényletet követtél el: megalkottad irodalmunk hősszerelmes szabadságharcosának karikatúraportréját. Nem átallottad benne Talpramagyar Sándornak nevezni Petőfit – jujj, hogy felszisszentek volna annakidején napjaink nemzetféltői! (Természetesen ma már csak nevetnek és csodálják az irodalom ilyetén gyöngyszemeit, ugye.)

Ilyeténképpen rajzoltad meg hát Petőfink portréját: „Született a Nagy Magyar Alföldön, a Kárpátoktól az Adriáig és visszafelé, egy anyától, a Sorsharag nevü unokafivérével. Huszéves korában bejelentette a sóhivatalnál, hogy mindenkinek szabadnak kell lenni, magyar szabad, osztrák szabad, olasz szabad, német birod. szabad. Később a Magyar Lánccsörgető Egyesület Részvénytársaságnál kapott alkalmazást, mint főcsörgető, majd a Külső Tavaszmező-utcában világitási minőségben müködött, a szabadalmazott lángelme-égő társulatnál. Számos óriás jelentőségü felfedezést tett, igy például ő jött rá, hogy a szerelem sötét verem és hogy kint egy mezőn az ember jobban érzi magát, mint egy sötét szobában lecsukva fejjel lefelé, összekötött kézzel. »Csatában esem el, mibe fogadjunk« cimü versében megjósolja, hogy csatában fog elesni, mely igéretét be is váltotta. Másik igéretét »Szeptember végén« cimü versében, melyben azt irja, hogy nem csatában fog elesni, viszont nem váltotta be. Szobra a Dunaparton áll, fölfelé tartott három ujjával jelzi a közvetlen alatta állomásozó propeller-közlekedés másodosztályu menetdiját: – mások szerint viszont arra esküszik, hogy Ábrányi Emilt nem is ismeri, nemhogy ő szólitotta volna fel a róla szóló költemények megirására.”

De ha már Petőfi, versben kell elmondani a lényeget róla:

Barna kis lány szemének a…

Barna kis lány szemének a lángja
Idetüzött szivem pitvarába.
Kis halacska szőke Tisza vizén,
Örömében akrát ugrok biz én.

Olyan az ő lelke, mint a rózsa,
De mint az a fehér, tiszta rózsa,
Fehér rózsa az én babám lelke,
Fehér galamb az ő nagy szerelme.

Barna kis lány, mikor megláttalak
Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt,
Megláttalak New-York kávéházban,
Mint harmat kökörcsin-virágban.

Kacsintottam, barna kis lány, neked,
De te ültél zordon férjed mellett.
Barna kis lány, te a fényes hajnal,
Férjed pedig a fekete éjjal.

Szinmüvészet a te hivatásod,
Barna kis lány, magyar vagy te, látom,
Magyar az a fényes lelked neked,
Az Isten is magyarnak teremtett.

Zordon férjed tojást evett, hármat,
És titokban megcsipte a vállad.
Hej, titokba, te is mosolyogtál,
De hej, bizony, énreám gondoltál.

Beültetek aztán kocsikába,
S elmentetek egy nagy szállodába.
Igaz, magyar szálloda volt az is,
Igaz, magyar a lelked neked is.

Kiskapunál, hej, megálltam ottan,
Reszketett a szivem, rád gondoltam,
Rád gondoltam, remegő szivedre,
Fehér galamb, magyar szép lelkedre.

Rád gondoltam, gondolsz-e most énrám,
Kis kezedet összeteszed mélán.
Megértetted-e az én lelkemet,
Mint a szellő a fényes felleget.

Fehér rózsa az én babám lelke,
Fehér galamb az ő nagy szerelme,
Barna kis lány, ha te szeretsz végre,
Felrepülök a csillagos égbe.

Karinthy-Madach
Karinthy önnönmagának Fricikézése
lackfi szines
Lackfi János (Facebook)

Hát Lackfiék a nyomdokodba léptek rendesen, ezért is küldöm neked a Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta című könyvüket. Tudod, közben te már érettségi tétel lettél, benne vagy az irodalomtankönyvekben, s ez a kötelezőség alaposan megnyirbálta népszerűségedet a szeleburdi ifjúság körében (ne aggódj, a Petőfiét is), pedig ezek a mai „forradalmárok” legalább ugyanolyan kritikusak a slammelésükben, mint Petőfi volt szabadságharcosságában és jómagad gúnyverselésedben. Na, de Lackfi János és Vörös István alighanem javított a helyzeten, az interneten zabálják szórakoztató verseiket, amelyek akkor igazán viccesek, ha ismerjük az eredetit. Könyvükben ott virít hát az eredeti vers, amire aztán mindketten írtak egy-egy (vagy néha több) irodalmi karikatúrát, benne sokszor ólomsúlyos utalásokkal napjaink gyarlóságaira, drámáira. Billentyűzetükre vették többek közt Adyt, Babitsot, Kosztolányit, József Attilát és Szabó Lőrincet, akiken te is köszörülted a tollad. (Azért az sokat elárul világunk érzékeny lelkéről, hogy Lackfi és Vörös kortársait hiába keresnéd a tartalomjegyzékben…) Hasonló gyerekváltozat is készült, Petőfi Anyám tyúkja mentén a kötet címe Apám kakasa lett, szerintem azon is jól szórakoznál, nézz be a megyei mennyei könyvtárba, hátha beszerezték.

Az igazi csemege számodra azonban éppen te magad leszel – bizony, Fricike, ezúttal te is a boncasztalra kerültél (amint abból kóstolót alább láthatsz). Heeeejj, bárcsak visszavághatnál! Az lenne aztán csak az igazi bravúr, kezet rá, hogy Lackfiék rögvest pezsgőt bontanának, s még a végén arra ébrednél, hogy azon perc megtesznek újabb kötetük címadójának.

eloszo1

eloszo2vegleges

new doc 2018-12-17 17.07.32_2
Petőfit Lackfiék is megtisztelték

___________________________________
* A halandzsa szót Karinthynak tulajdonítják, ám többek szerint megalkotója egy Lachs Lajos nevű képkereskedő, pontosabban annak butácska szívszerelme, egy táncosnő, akinek bugyuta kérdéseire udvarlója próbált értelmetlen szavakkal komoly válaszokat adni, erre mondta a táncosnő: „Ugyan Lajos, ne halandzsázzon.” Bizonyos források szerint a később megalakult Halandzsa Szövetségnek viszont már Karinthy is tagja volt. Akárhogyan is, jobbnál jobb írásai születtek halandzsa témában, néhány itt olvasható.


orzsi borito

 

 

Lackfi János – Vörös István Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta, Helikon, Budapest, 2018

 


A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken:

Bihar Megyei Gh. Sincai Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Reklámok

Névnaposok naplója: Ádám és Éva

Koldus és királyfin, Tom Sawyeren és Huckleberry Finnen túl

Szeretem a nagy klasszikusokat, így kamaszkoromban én is elolvastam Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait. Ennél azonban sokkal nagyobb élvezet, ha a híres klasszikus szerzők művei között elfeledett, kevésbé ismert kincsekre bukkanhatok. Mark Twain Ádám és Éva naplója számomra tipikus példája ennek. Gyorsan olvasható, nagyszerű humorral megírt, könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány.

adameva1920jo

Hogyan ismerkedett meg egymással az első emberpár? Hogyan fogadta Ádám, hogy nem egyedül van a Paradicsomban? Mi alapján nevezhették el a növényeket, állatokat, a kapott világot? Volt közöttük konfliktus? Hasonló problémák foglalkoztatták őket, mint a ma élő párokat? Hogyan fogadták és nevelték gyerekeiket? És voltaképpen: milyen volt az első férfi és az első nő? Ha elgondolkodtunk már ezen valaha, azért, ha még nem, akkor azért érdemes elolvasni Mark Twain tolmácsolásában Ádám és Éva naplóját.

Nincs pátosz és magas teológia. Az első emberpár igazán emberi: Mark Twain néhány – szerinte – tipikus tulajdonsággal ruházza fel őket, de mindkettőjüknek vannak hibái és erősségei. Mivel a két napló egy kötetbe van szerkesztve, egy-egy eseményt, történést mindkét szemszögből megismerhetünk. Lehet, hogy a férfi(ak) és a nő(k) már akkor sem mindig értette/értették egymást?

Karácsony napján Ádám és Éva neve napját is ünnepeljük. Igazán stílusos ajándék lehet elküldeni egy Ádám és Éva nevű ismerősünknek a kötet online változatát (vagy éppen ezt a kedvcsináló pisztáciát), de ha magunkat ajándékoznánk meg könyves percekkel, nyugodt szívvel ajánlom ezt a kedves olvasmányt.

A könyv utolsó mondata egyszerűen zseniális. Többet nem mondhatok róla, mert nem akarom lelőni a csattanót, inkább egy másik humoros mondatot idézek, amely akár a karácsonyi ünnepekhez is kapcsolódhat: „Lassanként belátom, a hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje” – írta Ádám apánk.

adameva borito

 

 

 

Olvass bele: Ádám és Éva naplója

 

 


Mark Twain Ádám és Éva naplója. Megjelenése óta több magyar kiadást ért meg, többen fordították, az első kiadás (Európa, Budapest, 1957) Thaly Tibor munkája. Az eredeti angol nyelvű változat Kivonatok Ádám naplójából (Extracts from Adam’s Diary) címmel 1904-ben jelent meg, Éva naplóját (Eve’s Diary) 1905 karácsonyán publikálták.


A Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából a kötet itt olvasható.

 

Tatu és Patu, akik olvasásitisszel fertőzték meg fiaimat

Most is a lakás ama bizonyos intim helyiségéből hoztam a számítógép mellé a könyvet, hogy írás közben is lássam és jusson eszembe az a sok örömteli pillanat, amit a könyv és a történet böngészése közben közösen átéltünk. Mert a Tatu és Patu könyvek olyanok, hogy mindig-mindig tartogatnak valami meglepetést a fiúknak – de nekem, felolvasónak is –, vagyis ahogy a régi reklám mondja, tényleg nem lehet megunni.

tatupatu1920

Úgy tűnik, két fiam (reményeim szerint tartósan) elkapta az olvasásitiszt: ez abban nyilvánul meg többek között, hogy a mellékhelyiségbe is már csak könyvvel hajlandóak elvonulni, hogy még egy kicsit kiélvezzék és kiolvassák a könyvet (folyékonyan csak a nagyobbik, Áron tud olvasni, Ábel most elsős és ismerkedik az írott betűkkel). Én azt gondolom, ebben nagy szerepet játszott az, hogy Tatu és Patu történetei kíváncsivá tették őket, így számukra nem kérdés, könyvet olvasni, böngészni kell.

bolondosak
Tatu és Patu finn nyelvű Facebook-oldaláról származik a fénykép

De ki is ez a két fura finn kisfú? Tatu és Patu Furaváron laknak, rengeteg érdekes történetbe keverednek. Aino Navukainen találja ki a történeteket és Sami Toivonen rajzolja a figurákat. Az első név egy udvarias, mosolygó hölgyet takar, a második pedig egy kisfiús mosollyal rajzolgató, soha fel nem növő úriembert, ahogy erről 2018 nyarán, a budapesti olvasótalálkozón személyesen is meggyőződhettünk, de erről győz meg ez a fotójuk is.

 

A két főhős rengeteg kalandon van túl: voltak az űrben, szuperhősök bőrébe bújtak, óvodába tévedtek, miközben fürdőzni indultak. Legfrissebb kalandjukban, a Felező-esetben két elszánt nyomozót alakítanak, akiknek feladata rájönni, miért és főleg ki felezi el a mindennapos tárgyakat. Nem szeretném elárulni a poént, mert a csattanó tanulsága a felnőtteket is megszégyeníti egy kicsit, tessék elolvasni.

A magyar kiadás nyelvezetéért ugyanaz a hölgy, Bába Laura a felelős, aki még finn szakos hallgató korában kezdte el a sorozat fordítását. Azért hangsúlyozom a fordítót, mert a magyar kiadások sikeréhez nagy mértékben hozzájárul a szöveget tolmácsolónak a nyelvi leleményessége is, nagyszerűen átadja a vicces, szórakoztató, de azért a korosztálynak kellőképpen tanulságos történetek lényegét. Még mi, felnőttek is élvezzük, a sokadik olvasásnál is. A fordítónak (meg az élénk finn képzeletnek) köszönhetjük például a legendás szőrősítőgépet, az „Anyád homlokán zokni” kezdetű félrefordítást, amit a Toj6 kommunikátor interpretált rosszul.

macikkalEzek a könyvek újra és újra előkerülnek, ezért újra és újra el kell olvasnom a fiúknak őket. Ahogy újra és újra felfedeznek érdekességeket a kötetekben: legutóbb, az étkezést viccesen bemutató kézikönyvben a fiúk egymással versengtek azon, hogy megtalálják az elrejtett laskadarabokat a lapokon. Ilyenkor ötpercenként hangosan kiabálva jelezték, mely újabb fura helyen látták meg azt a bizonyos kunkorodó, tojásból és lisztból gyúrt, majd szárított finomságot.

Hogy melyik könyvvel kezdjünk neki a Tatu és Patu világnak? A sorozat első darabja, a 2003-ban megjelent Tatu és Patu fura masinái a legjobb kiindulópont: kevés, de vicces szöveg, szórakoztató rajzok, pont elég ahhoz, hogy tatupatuitiszünk kialakuljon. Nálunk az első Tatu és Patu, az űrpiloták volt, egybefüggő történet a gyermeki  képzelet játékos világából. Tulajdonképpen egyik könyvvel sem lehet tévedni, a karácsonyi történetük is roppant vicces, ahogy az altatókönyv is megfelelően fura és csodálatos. Ha karácsonyra, fiúknak könyvet ajándékoznátok, a 6-7 éves korosztálytól az örökifjakig feltétlenül  ideális meglepetés, de olvastuk már négyévesnek is nagy sikerrel, és persze lányoknak is kiváló szórakozás.

boltos a

boltos b

 

boltos2


Aino Havukainen–Sami Toivonen Tatu és Patu (ford. Bába Laura), sorozat, Cerkabella, Budapest. A sorozat kötetei eddig 21 nyelven jelentek meg.

Az alábbi fénykép a nyáron készült, a budapesti találkozón. A könyv szerzői (balról jobbra): Aino Havukainen szövegíró, Bába Laura fordító és Sami Toivonen rajzoló. A finn szerzőházaspár 2003-ban a gyermek- és ifjúsági írók Rudolf Koivu-díját kapta, 2007-ben a Finlandia Ifjúsági Díjat, majd 2010-ben a Finn Újságírók Egyesülete is díjazta őket. 2016-ban filmet is forgattak a történetről.

szerzok


A sorozat kötetei helyben olvashatók vagy kölcsönözhetők többek közt az alábbi helyeken:

kolozsvári Mesekuckó közösségi könyvkölcsönző

Szilágy Megyei I. S. Badescu Könyvtár

Bihar Megyei Gheorghe Sincai Könyvtár

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár

Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár

Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár

 

S ha állatoknak vagy embereknek nyelvén szólok is…

A Fogadó a Négy Macskához olyan típusú, jellegű és műfajú könyv, amilyet szívem szerint én is írnék, mondjuk, akkor, ha lenne időm úgy istenigazából nekiülni egyszer az írásnak…

cicalapos

 

Szeretek könyvtárba járni. Nem mintha otthon nem lenne épp elég olvasnivaló, de azért néha olyan jól esik a hatalmas, plafonig érő polcok és könyvek ezrei között bóklászni és kutakodni! Ráadásul egy vidéki könyvtárnak még az az előnye is megvan, hogy igen hamar meg lehet ismerni egymást (olvasók és könyvtárosok), így gyakran már előre félretesznek bizonyos könyveket, amelyekről feltételezik, hogy érdekelhetnek, vagy megszerzik, amit szeretnék elolvasni. De az is gyakori eset, hogy csak úgy, bogarászás közben akadok rá valamilyen kincsre, mint ahogyan a most ajánlott könyv esetében is történt. Az Új könyveink polcon fedeztem fel, és bevallom, első körben valóban csak a borítója fogott meg: színes, vidám összevisszaság, és persze macskák. Belelapoztam, majd döntöttem: viszem is! Aztán néhány hétig még ücsörgött a polcon, a sorára várva, majd egy kárpátaljai hivatalos utazásra készülődve bedobtam a bőröndbe, este pedig, már a szállodai szoba magányában elővettem, és néhány oldal után tudtam, hogy innentől kezdve ez a könyv bekerül a kedvencek közé.

Pedig azt nem merném állítani, hogy Mirtse Zsuzsa munkája a legjobb macskás könyv, amit eddig olvastam (ha valakit esetleg érdekelne, szerintem eddig Urbán Szabó Krisztina kétkötetes Macskanaplója viszi a prímet ebben a műfajban), de az kétségtelen, hogy ott van az élvonalban. Számomra az lehet a titka, hogy a Fogadó a Négy Macskához olyan típusú, jellegű és műfajú könyv, amilyet szívem szerint én is írnék, mondjuk, akkor, ha lenne időm úgy istenigazából nekiülni egyszer az írásnak (és ezt az időt esetleg nem macskák mentésére fordítanám inkább). Addig viszont öröm, ha ilyen könyvre bukkanok, amely távol áll a cukiskodástól, nem hajlandó semmilyen rózsaszín ködöt eregetni az állattartás fölé, és nem hallgatja el a buktatókat sem. Épp emiatt a könyv olvasása belőlem érzelmek sokaságát váltotta ki: olvasás közben voltam vidám, együttérző, megértő, de szorongó és időnként kifejezetten dühös is.

mirtse Zsu cicaval
Mirtse Zsuzsa (forrás: a szerző honlapja)

Egyébként ez tipikusan az a könyv, aminek nem nagyon lehet elmesélni a történetét (emiatt most nincs különösebb spoiler-veszély), merthogy aligha van kerek története, leginkább apró, de összefüggő mozaikokból áll össze, amelyek létrehoznak egy kitalált családot (visszaemlékezve iskoláskori verselemzéseinkre, kicsit olyan ez, mint az egyes szám, első személyben írott versek esetében a „lírai én”, tehát itt van egy lírai családunk). Anya-apa-gyerekek, egy öreg kandúr és egy kutya. A gyerekek egy séta alkalmával összeszednek két kismacskát, akiket végül hosszas latolgatás után megtartanak, majd valahogy odakeveredik még egy, akit szintén. Így lesz tele a ház állatokkal. És innentől válik viszonylag követhetetlenné (bár egy macskás számára természetesen követhetővé), hogy mi miért és hogyan is történik ebben a (lírai) családban. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni (és miért is ne akarnánk?), akkor ez a könyv arról szól, milyen vicces, szomorú, elkeserítő vagy épp szívderítő történetek esnek meg egy olyan családban, ahol a kétlábúak önmagukban is épp eléggé őrültek (a szó jó értelmében), a négylábúak pedig alaposan felborzolják a kedélyeket. Az állattartás buktatóiról manapság igen sokat beszélnek (szerintem még mindig messze nem eleget), és ez a könyvnek talán a legnagyobb erőssége: bár néhány érvelésétől kinyílott a képzeletbeli bicskám, azt mindenképp elismerem, hogy legalább beszél dolgokról. A történetbeli anya – könnyen kitalálható, hogy ő a történet kulcsfigurája – nem mindig hoz egyértelműen jó döntéseket az állataival kapcsolatban (esetemben ez az állatmentő véleménye és szempontja!), de felelősséget vállal értük és a következményekért. Ebben a folyamatban pedig sok minden éri, ami egy állatos családban megtörténhet. Ezért is merem ajánlani a könyvet annak ellenére, hogy bizonyos részeivel nem tudok egyetérteni, azt azonban elismerem, hogy lehet egyfajta mérce és iránytű, az állatos-családos lét egyik szakmunkája. Akiknek pedig épp nincs otthon állatuk, azok számára kifejezetten szórakoztató lehet, úgy olvashatják, mint Durrell egyik kései utódát, aki szívesen mesél a (lírai) családjáról és egyéb állatfajtákról.

mirtse

 

 

Olvass bele: Fogadó a Négy Macskához

 

 

 


Mirtse Zsuzsa Fogadó a Négy Macskához, Ciceró Kiadó, Budapest, 2010

Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő 1967-ben született. Hat önálló kötete jelent meg: mesekönyv, novelláskötet, regény, valamint három verseskötet. Így határozza meg önmagát: „Kislány koromban aranyásó akartam lenni, kincskereső. Szerettem volna egy üvegcipellőt. Nő. Előfordulási helye: Budapest, kis tó partja, csigaház, hetedik szoba.”


A kötet az általunk figyelt erdélyi könyvtárakban nem kölcsönözhető.