Nem vezetek jegyzéket olvasmányaimról, a GoodReads meg a papíron olvasottakról csak akkor szerez tudomást, ha kézzel beírom őket, így nem tudom pontosan, hány könyvet olvastam el idén, de azt hiszem, kevesebbet, mint tavaly, viszont több volt köztük a terjedelmes. A mennyiség és a minőség persze nem mindig jár együtt, így az itt bemutatottak közül is csak egy lenne használható féltégla helyett – ha nem elektronikus könyvespolcomat gazdagítaná. A sorrend pszeudovéletlen.
Michio Kaku: Isten egyenlete
Ritkán olvasok non-fictiont, ha igen, akkor is főleg életrajzokat, de olykor kirándulást teszek a végső kérdések, a kozmológiai elméletek világába is. Michio Kaku ezen könyve az univerzum működését mutatja be a lehető legkevesebb matematikai-fizikai szaktudást igénylő módon, különös tekintettel saját kutatási területére, a húrelméletre.
The Best of Greg Egan
Van itt is kapcsolódás: Greg Egan ugyanis, amikor éppen nem science fictiont ír, főállásban matematikus. Ez művein olykor a kelleténél jobban is érződik: ebben a novelláskötetben is akadt olyan írás, amely kifogott rajtam, de amelyeket kellőképpen sikerült megértenem, azok szórakoztató voltuk mellett filozófiai mélységeket is érintenek. Meg kell dolgozni Egan írásaival, de nagyon megéri.
Moskát Anita: A hazugság tézisei
Moskát Anitát már nem is lehet feltörekvő hazai fantasy-szerzőnek nevezni, három regényével és ezzel a novelláskötetével egyértelműen az élvonalba tartozik. Ahogy sokszor hangsúlyozza, a fantasy nem mese: annyi biztos, hogy művei nem gyerekeknek szólnak. A rendkívül egyedi ötletek és a kiváló stílus miatt viszont mindenképpen érdemes olvasni őket, még akkor is, ha könnyen fel is zaklathatnak bennünket.
Adrian Tchaikovsky: Az emlékezet gyermekei
Ha meg kellene neveznem a legjobb kortárs science fiction szerzőt, Tchaikovsky lenne a cím egyik esélyese, elsősorban, de nem kizárólag az ezzel a könyvvel trilógiává kiegészült regénysorának köszönhetően (az előző kötetek Az idő gyermekei és A pusztulás gyermekei). A jóval bolygónk összeomlása után játszódó történetekben három emberi terraformálási és letelepedési kísérletet kísérhetünk figyelemmel – melyek aztán egész különböző módon szenvednek részleges vagy teljes kudarcot. Anélkül, hogy túl sokat lelepleznék a trilógia tartalmából, annyit árulok csak el, hogy a kudarcok eredménye egy életformákon átívelő különös közösség lesz, ám az itt bemutatott bolygó rejtélye még e közösségnek is szinte megoldhatatlan.
Christopher Moore: Practical Demonkeeping
A végére egy könnyed olvasmányt hagytam, igaz, embereket élve felfaló démon is szerepel benne. Christopher Moore a Biff evangéliuma óta nagy kedvencem, a Practical Demonkeeping (magyarul Ördögöd van címen elérhető) az első regénye. Hőse, Travis – bár huszonévesnek tűnik – már vagy kilencven éve képtelen megszabadulni véletlenül megidézett démonjától. Pine Cove-ban, a kaliforniai kisvárosban egy ifjúkori szerelme segítségével, egy dzsinn és néhány jó szándékú helybeli közreműködésével kap még egy esélyt. Pine Cove-ban egyébként további két Moore-regény játszódik, A leghülyébb angyal – hogy a mostani ünnepkörhöz is kapcsolódjunk – talán a világ egyetlen karácsonyi zombitörténete.
Elég vegyesre sikerült a listám, és alaposan el kellett gondolkodnom, mit is ajánljak, mert már nagyon sok mindenre nem emlékszem, amit idén olvastam, pedig nem volt kevés.
1. Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Gondolom, ezt annyira nem is kell magyaráznom, Tompa Andreát egyszerűen csak nagyon szeretem. Ez a könyve azért is volt nagyon kedves, mert sajnos rég nem jártam Kolozsváron, ezért segített kicsit „otthon lenni”, plusz külön erény volt a színházi téma.
2. Almudena Grandes: Megdermedt szív
Mivel mostanában odavagyok a spanyol írókért, nem volt kérdéses, hogy Grandes könyve is kötelező olvasmány lesz. Nagyon szeretem a vaskos, terjedelmes, sokáig olvasható könyveket, ha jó a történetük. Grandes nagy mesélő, és remekül bonyolítja a szálakat, ugyanakkor cseppet sem felszínes, a mélységei is szépen illeszkednek a témához.
3. Valérie Perrin: Másodvirágzás
Talán az idei legmaradandóbb élményem volt ez a könyv (miközben érdekes módon Perrin Trió című könyve közel sem gyakorolt rám hasonló hatást). Lehet, hogy a téma újszerűsége is sokat tett hozzá, de a mesteri történetmesélés engem teljesen elbűvölt.
4. Claudia Hochbrunn – Andrea Bottlinger: Pszichiáter látott már?
Nem regény, de nagyon szórakoztató olvasmány. Két lélekbúvár-író azt boncolgatja, hogy adott irodalmi hősöket hogyan analizálnának különféle terapeuták. Ilyennel valószínűleg olvasóként is gyakran próbálkozunk, ha szeretnénk megérteni egy-egy szereplő jellemét vagy mélyebb indítékait, de ha ezt szakember teszi, az még viccesebb, ugyanakkor tanulságos is.
5. Papp Dóra: Rúnatánc
Papp Dóra bajai író, és mint ilyen, örülök, hogy személyesen is ismerhetem. Ifjúsági íróként szokás számontartani, és valóban, könyvei igencsak utat találnak a fiatal korosztályhoz, egyik évben Az Év Ifjúsági Könyv Írója díjat is elnyerte. Regényeiben az aktuálpolitikai és társadalmi kérdéseket is közel hozza a fiatalabb korosztályhoz, de magam is elolvastam eddigi összes könyvét, és csak ajánlani tudom.
Minden cikkben előfordulnak közhelyek. Pipáljuk is ki gyorsan az egyik legnagyobbat: fut az idő. Ezt az is mutatja, hogy a legutóbbi pisztáciámban még azt írtam, hogy immár egy 6 hónapos fiúcska olvasóvá nevelése is feladatom. Abrakadabra, huss és pöcc! A 6 hónapos fiúcska már 39 hónapos (elmúlt 3 éves) és van egy hasonlóan huncut (és gyönyörű) 10 hónapos öccse. Éppen ezért ajánlok most főleg gyerekkönyveket.
Fotó: Angyalosi Beáta
A legbeszédesebb című:Megérkezett! (Catherine Leblanc)
A még meg sem született fiam, kicsi Á. karácsonyi ajándéka volt Catherine Leblanc Megérkezett! című kötete, amelyet Eve Tharlet illusztrációi tesznek gyönyörűvé. A történet szerint Kismackónak kishúga születik és meg kell tanulnia, hogy nem is olyan könnyű nagytestvérnek lenni. Aztán persze rájön, milyen szépségei is vannak ennek. Nálunk zökkenőmentes volt a „testvérfogadás”, de azokban a családokban, ahol ez nem megy könnyen, hasznos olvasmány lehet. És a „tesós könyvek” között biztosan az egyik legszebb kötet.
A legnagyobb fogás: Misu, a kisnyuszi és Misu mindenre kíváncsi (Rotraut Susanne Berner)
Nem is gondolnánk, de a gyerekkönyvek között akadnak kötetek, amelyeket (kis túlzással mondva) aranyárban mérnek. Egy-egy nagyon felkapott vagy korábban kiadott (és azóta már nem nyomtatott) példány ára elérheti a 100–200 lejt is. (A most ajánlott Misu-könyvek 3. része per pillanat 191,03 lejért vásárolható meg, de volt már drágább is – nem elírás!) Éppen ezért 2023 legnagyobb könyves fogása a böngészőiről ismert Rotraut Susanne Berner két kötete: a Misu, a kisnyuszi és Misu mindenre kíváncsi. Egy anyukától sikerült megvásárolnom mindkét példányt, így be tudtam csempészni a Mikulás zsákjába. Jó visszaigazolás, hogy a cipők tetejére rakott játékok és édességek között a nagyobbik fiam (nagy Á.) a Misu-könyvekhez rohant először. Mert Misu történetei kedvesek, életszagúak és szórakoztatóak. Akadnak közöttük nyúlfarknyiak is, ami – legyünk őszinték – néha igencsak szülőbarát tud lenni.
A legversesebb:Nyuszicsalád aludni megy (Katja Reider)
Ha már a nyusziknál tartunk, évünk egyik kedvence Katja Reider a Nyuszicsalád aludni megy című könyve volt, amelyet a fiaim kaptak ajándékba az én születésnapomra. Varró Dániel szedte versbe Nyuszipapa, Nyuszimama, Nyuszigyerek, Nyuszipocok és Kisnyúl, a plüssnyúl aludni indulásának történetét. De hoppá! Nagyjából első olvasásra a kedvencünk lett (igen, többes számban) a verses kedves történet, amelyet azóta már szinte-szinte kívülről fújunk.
A legnyulasabb kakukktojás: Társasjáték (Farkasházi Réka és a Tintanyúl)
Ezt a listát elnézve 2023 olvasmányait nálunk a nyulak uralták. Farkasházi Réka Társasjáték című kötete azonban egy kicsit kakukktojás, ugyanis bevallom töredelmesen, nem olvastuk még a meséket. Mégis a kedvenceink között a helye, mert idén az egész családunk Tintanyúl-rajongó lett. A könyvhöz tartozó CD-t kirobbantani sem lehetne az autónkból. Végre olyan gyermekdalokat hallgatunk, amelyek fülbemászóak, a szövegük rendkívül igényes és mindannyian szeretjük. Mi már júniusban énekeltük az autóban, hogy „karácsony ötödik napja van, köszönt és minden jót kíván, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán”. Ez azóta sem változott és már most tudom, hogy a Társasjáték könyv is nagy kedvencünk lesz.
A legtöbbet kért:A rövidlátó zsiráf és a többiek; Esti mesék kincsestára (Móra Könyvkiadó)
A legtöbbet olvasott köteteink között szerepel a Móra Könyvkiadó Esti mesék kincsestára, valamint A rövidlátó zsiráf és a többiek című mesegyűjteménye. A kedves, tanulságos és olykor humoros meséket gyönyörű illusztrációk kísérik. Egy-egy történetet több oldalon keresztül olvashatunk, így a kép-szöveg aránya megfelelő lehet azoknak a gyerekeknek, akik már kinőttek a versikés-mondókás korszakból, de nem tudnak végighallgatni egy hosszú, „egy oldalon kevés kép sok szöveg” típusú olvasmányt. Ha valaki tutibiztos ajándékot keres, ezek a kötetek jó választások lehetnek. S hogy mennyire szeretjük mi, felnőttek ezeket a meséket? Nyáron nagymamánál felejtettük az egyik könyvet. Pár hét múlva a férjem felsóhajtott: „Azért már hiányzik kicsi Szira!”. Kicsi Szira A nagy szőrmók című mese főszereplője, a kánikula kellős közepén eszünkbe jutott az eszkimó gyerekekről és a jegesmedvéről szóló mese, amely azóta is a kedvencünk.
A leghozzánkillőbb: Pitypang és Lili (Pásztohy Panka)
Bár fontos a fantáziavilág, előnyben részesítem azokat az életszerű gyerekkönyveket, amelyek rólunk, a gyerekek problémáiról szólnak, így könnyű velük azonosulni. Mi kétgyermekes, kutyás család vagyunk, éppen ezért örülök, hogy rábukkantunk Pásztohy Panka könyveire, amelyben Lilinek is van kutyája, Pitypang és az újabb kötetekben már testvére is, Lotti. Négy kötetünk van eddig a sorozatból (Pitypang születésnapja, Pitypang testvérei, Pitypang autózik, Pitypang és a Mikulás), amelyek mindegyike egy-egy bájos, tanulságos és életszerű mese. Annyira tipikus történetek, hogy minden családban előfordulhassanak, de annyira különlegesek, hogy szülőknek és gyerekeknek egyaránt érdekesek legyenek.
+ 1 Amikor anya olvas: Így szerettek ők 3. és Festői szerelmek (Nyári Krisztián)
Nyári Krisztián az olvasni vágyó anyukák megmentője. Mármint nem tud időnyerővel több időt szerezni nekünk (vagy ha igen, akkor most és nekem szóljon először!), de meg- és visszaadhatja az olvasás élményét viszonylag kevés időráfordítással. Egy-egy fejezetet elég rövid idő alatt a szokásos esti mese és a sokadik Bogyó és Babóca után is el lehet olvasni, mégis megadja az olvasás élményét, mert élvezetes bepillantani egy-egy író vagy festő szerelmi életébe. Elgondolkodtatók ezek az emberi történetek, amelyek másnap is eszünkbe jutnak és amelyek miatt leporolhatunk egy-egy kevésbé forgatott kötetet, elolvashatjuk egy-egy kevésbé ismert szerző versét. Nyári Krisztián ráadásul olyan jól ír, hogy a fejezeteket kerek egésznek érzem, nincs hiányérzetem (ahogyan például novelláskötetek esetében gyakran előfordul). Szóval Nyári Krisztián-könyveket minden anyuka polcára! Az enyémen már négy is van.
Az egyik kedves barátunk gyönyörűen csodálatos energiavámpír apróságoknak nevezte a fiaimat. Régen hallottam ennél találóbb kifejezést. S bár lehet, hogy ők az „okai” annak, hogy ebben a bejegyzésben kevés felnőtteknek szóló könyv szerepel, valójában ők az „okai” és „motivációi” annak is, hogy vissza-visszataláljak az olvasáshoz. Mert ha valamiben, akkor a betűkben rejlő varázslatban hiszek. És ezt kicsi Á-nak és nagy Á-nak is meg akarom mutatni.
Pisztácia42 