Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Nagyon magányos dolog, ha be vagy zárva egy folyamatosan szűkülő szobába. Az pedig csak rontja az összképet, ha ráadásul a családod minden tagja áruló, és a hazugságaikat szinte már magad is elhiszed. Mi jelenthet kiutat egy kamaszlánynak egy ilyen kilátástalan helyzetből?

Pofonegyszerű a válasz: az irodalom. Méghozzá a magyar irodalom nagyjai, Karinthy és Kosztolányi, pontosabban Frici és Dezső, a két macska. Miután pedig főhősünk túlteszi magát azon, hogy szeretett házikedvencei újabban dohányoznak és rég halott íróknak képzelik magukat, megértő és szórakoztató társakra lel személyükben. És ki gondolná, hogy ennyi mindent lehet tanulni két macskától? Például azt, hogyan kell sakkozni, és mikor érdemes figyelmen kívül hagyni a szabályokat. Vagy azt, hogy mi rejtőzik voltaképpen a hazugságaink mögött.

Már a könyv borítója is megragadja a figyelmemet: ami első pillantásra a szerző arcképének tűnik, aköré szép lassan kirajzolódik egy szoba, megjelennek a történet hősei és idővel egyre több fontos apróságot fedezek fel. Maga a regény is egy kicsit ilyen: sokkal mélyebb és részletesebb, mint első ránézésre gondolhatnánk. És mégis, amilyen súlyos élethelyzet adja a történet alapját, olyan őszintén és humorosan van megírva. A hősnővel együtt sírhat, szoronghat, dühönghet az olvasó, és a legnehezebb pillanatok után Frici és Dezső szellemes szópárbajai mindig felüdülést jelentenek.

Jó hír (vagy rossz, attól függ, mennyire szereted az ilyesmit) az is, hogy Szabó Borbála regényében nagyon sok az irodalom. Ez persze nem meglepő egy olyan történet esetében, ahol a főszereplő éppen irodalom pótvizsgára készül, és legjobb barátai nyugatos költők, de vajon nem zavaró-e egy ifjúsági regény olvasásakor, ha az ember lépten-nyomon versekbe botlik? Nos, itt nem, mivel a megjelenő versek vagy illenek a szituációhoz, amiben elhangzanak, vagy maguk a szereplők is csak szórakoznak azon, aki éppen dalra fakad. Éppen ezért azok is bátran olvashatják a regényt, akik általában hallani sem akarnak a magyar költészetről.

A Nincsenapám, seanyám olyan könyv, amit minden kamasznak és felnőttnek el kellene olvasni. Mégis azoknak ajánlom leginkább, akik már érezték magukat bezárva a saját életükbe, akik kiutat keresnek az őket körülvevő emberi játszmákból, akik szeretik az irodalmat, akik ki nem állhatják az irodalmat, akik nevetnének egy jót vagy akik sírnának egy jót, végül pedig, de nem utolsósorban azoknak, akik titokban mindig vágytak arra, hogy bizalmasan elbeszélgethessenek a macskájukkal.

Szabó Borbála drámaíró, író, műfordító (észt és német nyelvről), dramaturg, színész, négygyermekes édesanya. Magyar–észt szakon végzett, majd színháztudományt tanult. Az önéletrajzi ihletésű Nincsenapám, seanyámnak előbb drámaváltozata készült el, évekkel később született meg az ifjúsági regény (Tilos az Á Könyvek, 2016, Budapest).

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: